Egy üres fényképkeret döbbentett rá: hogy szétszakítottam egy családot. Megbocsájtható?

Köszönöm mindenkinek a véleményét, a negatívat is, részben rászolgáltam. Tegnap beszélgettünk erről a szerelmemmel is, neki is van lelkiismeret furdalása, de csak a lánya felé. Ő is azt mondja, hogy én nem ok voltam, hanem következmény, ha egy jól működő házassága lett volna, csak annyit vesz észre, hogy csinos vagyok, de nem lép tovább. Ő első pillanattól kezdve komolyan gondolt engem, ezt most mondta csak el, de én annyira ragaszkodtam ahhoz, hogy csak a szeretője lehetek, és járjon haza a családjához, hogy nem merte előbb elmondani. A feleség sem azért ragaszkodik hozzá, mert annyira szereti, hanem a megszokás, az anyagiak, és persze a szomszédok véleménye miatt. De már ő sem akarja visszakapni a férjét, inkább a láthatás meg a válás kapcsán kellemetlenkedik, de ez már másik történet. A gyerekeim jól kijönnek a párommal, nem okozott konfliktust az ide költözése, sőt. Persze tudom, hogy lassabban kellett volna, de hiába randizgatunk gyerekek nélkül egy évig is, igazán lakva ismerni meg egy férfit, akkor derül ki, milyen társ egyáltalán. Túl leszünk ezen is, az én lelkiismeretem is megnyugszik, csak tegnap kicsit nehezebb volt, és elkezdtem sajnálni a volt feleséget, mert valóban nem volt szép, ahogy a párom eljött otthonról. De mint mindennek az életben, ennek is oka van.