Mit csináljak? Apukám csalja Édesanyámat. Részletek a kérdésen belül.

Most szólj időben, mert utána csak kis sunyi...leszel Anyud szemében. Mondd azt, hogy nem akartad Apudat megbántani, hirtelen nem tudtad milyen döntést hozz, hiszen 14 voltál, mikor be lettél avatva. De már kezdd bántani a dolog és beszámolsz, ennyi. Persze, hogy elég kellemetlen, meg ilyesmi, de jobb túl lenni rajta időben.

Apudtól ne függjetek a pénz miatt. Felnőtt vagy, keress munkát, aztán Anyuddal ellesztek KÜLÖN! Mit számít, hogy biztos anyagi háttér volt... A kevesebből is ellehet lenni, erkölcsös életet élve. Nem minden a pénz, főleg nem ilyen helyzetekben!

Én a helyedben jó messzi egyetemre/főiskolára felvételiznék és havonta egyszer járnék haza. Esetleg megkérném a szüleim, hogy ők látogassanak, és akkor úgyis jönnek külön. Apukád nem hiszem, hogy abbahagyná a támogatásod, mert akkor téged is titkolna az új nője előtt.

A kérdés már csak az,h apukád miért nem vállalja fel a kapcsolatot, miért nem válik?

Anyukád meg menjen el dolgozni,ha eddig nem tette.

Hát szerintem kérdezd meg őket, mért nem akarják kimondani ezt a dolgot. Itt többen is át vannak verve, pedig simán lehetne egy érdekegyeztetés, hogy ki mit akar itt, megállapodnának, kimondanák, és megszűnne a feszültség.

Én is hasonló helyzetben vagyok (anyukám élettársa egy nős férfi), és engem is feszélyez! De 10-15 év alatt sem nem tudtam elérni, hogy nyíltan viselkedjenek.

Ez egy ilyen kettős élet.

Egyébként ez az otthonalvás mit jelent?

Ők egy pár, vagy már nyíltan elhidegültek, külön alszanak, szó van a válásról, és csak jogilag van meg a házasság?

Mert ezt el tudja fogadni az új élettárs, ezt szokták nekik mondani az ilyen férjek.

Szegénykém, nem könnyű a helyzeted.

Hallgass a lelkiismeretedre, mert úgy látszik, az egész családodban az az egyetlen, ami tiszta! Ha lelkiismeret-furdalást okoz neked elmenni a programokra, akkor ne menj el. Ne tegyél meg olyasmit, amit nem tartasz helyesnek megtenni!

Mit látsz helyesnek? Titkolózni, vagy kitálalni?

Szerintem menj el valahova egy csendes helyre, üldögélj ott egy pár órát, képzeld el magad előtt azokat a helyzeteket, hogy elmész, nem mész el, kitálalsz, titkolózol, és érezni fogod, hogy melyiket diktálja a lelkiismereted.

Ebben a helyzetben nincs helyes döntés. De az fontos, hogy te tisztán gyere ki az egészből, és ne egész életre szóló lelkiismeret-furdalással.

A helyedben nem lennék képes titkolózni anyukám előtt és ilyen mélyen megbántani őt. Értesd meg apukáddal, hogy téged hagyjon ki ebből a játékból.

A legeslegjobb viszont az lenne, ha mindenki tiszta vizet öntene a pohárba. Anyukádnak elmondaná apukád, hogy mást szeret, mással akar lenni és megtenné ezt. Addig támogatná anyukádat amíg ő nem áll a saját lábára. Te pedig akkor nyíltan mehetsz apukáddal programokra és nyíltan teljes vállszélességgel segítheted anyukádat a gyógyuló folyamatban, hogy új életet kezdhessen. Így lenne mindenki boldog. Szerintem.