Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Válás » Milyen esélyekkel indulok így...

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Milyen esélyekkel indulok így a gyermekelhelyezést illetően? (Részletek lent)

Figyelt kérdés

Kicsit hosszú lesz, de leszeretnék írni mindent, hogy ha válaszoltok, egészében lássátok a helyzetem.

Fiatalon vállaltunk gyermeket a volt párommal, 19 évesek voltunk. Én nem hagytam ott a főiskolát, csináltam tovább. Még a terhességem idején egy váratlan műtétet kellett végrehajtani a volt páromon, emiatt Ő sajnos munkaképtelenné vált egy időre, így az Ő nagymamájánál kényszerültünk lakni a baba születését követően. Én nappali tagozatos maradtam továbbra is, keményen tanultam, hogy a GYES mellett ösztöndíjam legyen és minél több "bevételre" tehessek szert. Amikor a lányom 10 hónapos lett, visszamentem dolgozni (diákként) mivel egyikőnknek muszáj volt dolgoznia. Később a volt párom is kapott munkahelyet, akkor én maradtam otthon, Ő itt 5 hónapot dolgozott, aztán ismét én kellett, hogy dolgozzak. Így telt el az első két év. Majd közös megegyezéssel szétmentünk, a válásra viszont a mai napig nem került sor.

Nekem egyedül kellett fenntartanom egy albérletet, semmilyen segítségre nem számolhattam, sem anyagiakat, sem pedig bármilyen más támogatást tekintve. Ezért volt, hogy csak egy héten egyszer láthattam a lányomat, mert rengeteget dolgoztam, hogy magamat fenntartsam és bevallom őszintén szinte alig maradt valami az Ő kiadásaira, de nem volt hová mennem. A volt párom maradt a nagymamájánál és kb. egy utcával odébb laktak a szülei is, tehát Ő a gyermek felügyeletét illetve az anyagiakat meg tudta oldani, Ő mindenféle támogatást megkapott velem szemben. Volt egy nagyon húzós félév amikor is eladósodtam, nem volt annyi munkám mint amennyire számoltam, így sajnos sem a lányomat, sem pedig magamat nem tudtam eltartani, volt, hogy ennivalóra sem jutotta, ezt természetesen tudja a volt párom is és a családja is. Volt akkoriban egy kapcsolatom, a férfiról kiderült, hogy kábítószerezik, majd bántalmazott is engem, hiába hagytam el, zaklatott és egyszerűen nem akart hagyni elmenni, de nagy nehézségen árán sikerült teljesen kizárni. (ezt azért írtam le, mert félek, hogy a válóper során ezt fel tudják hozni ellenem, a gyermek épségének veszélyeztetéseként, mivel azt, hogy én a kapcsolatunk kezdetekor nem tudtam, hogy a férfi ilyen jellegű életmódot folytat, bizonyítani nem tudom)De erőt vettem magamon és megfogadtam, hogy felállok a nulláról, szereztem rendes állást, jó fizetéssel, lett egy új párom, akinek szintén jó keresete van, összeköltöztünk, Ő azt mondta bármiben segít a gyermekemet illetően és szeretném ha végre újra családban nevelkedne a lányom, most, hogy sikerült talpra állnom és képes vagyok megadni mindent amire szüksége van.

Viszont a volt párommal folyton marjuk egymást, nem tudunk megegyezni, Ő közös felügyeletet akar, azt mondja, de tudom, hogy nem mert egyszer már leültünk egy ügyvéddel ahol is elhangzott, hogy gyámként magát akarja megneveztetni, nekem már itt sántít ez a történet kicsit. Ő tervezgeti, hogy felköltözik Pestre (most jelenleg messze lakunk Pesttől) így nem látom értelmét annak, hogy Ő kapja a felügyeleti jogot, mert a lányunkat nem akarja magával vinni, ezt elmondta. Nagyon jó apa, imádja a kislányunkat, de valahogy dűlőre kell, hogy jussunk. Én be akarom adni a keresetet, de szeretném a kizárólagos felügyeleti jogot, gyerektartást nem akarok, sőt semmilyen más juttatást sem, nem erre megy ki a játék, mert szeretnék mindent önerőből biztosítani a lányomnak, de egyébként azért sem kérek, mert a volt párom minden noszogatás nélkül is gondoskodik a gyermekről, ha arról van szó.

Tudom, kicsit tömören írtam és összecsapva de kicsit el vagyok keseredve, hogy vajon emiatt a fél év miatt van -e esélyük elperelni tőlem a gyermeket, ugyanis nekik tudom, hogy lenne pénzük egy jó ügyvédet megfogadni, viszont nekem nincs, így nem tudom milyen esélyekkel indulhatok. Előre is köszönöm a válaszaitokat!


2014. jún. 2. 21:34
1 2
 1/14 anonim ***** válasza:
Keress egy jó ügyvédet. De ha megint nem lesz pénzed akkor újra lepasszolod a gyereket valakinek? Egyáltalán minek mentél el ha nem voltál életveszélyben? A gyerek miatt akár egymás mellett is lehet élni egy ideig, amíg nem rendeződnek a dolgok... szerintem.
2014. jún. 2. 21:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/14 A kérdező kommentje:
De sehogy sem akartak rendeződni. Egy évig próbáltuk helyrehozni a kapcsolatunkat, a végére már nagyon elmérgesedett a viszonyunk. Folyton veszekedtünk, kiabáltunk egymással és ezt a gyerek is megérezte, rendszeresen fültanúja is volt. Ő sem akart már velem élni, én sem vele. Ha nem mondjuk ki közösen a végét, előbb vagy utóbb úgyis nekem kellett volna elmennem onnan, hiszen az Ő nagymamájánál éltünk.
2014. jún. 2. 21:44
 3/14 anonim ***** válasza:

Így, hogy gyakorlatilag a gyerekedet átengedted teljesen az apának, és nem törödtél vele, nem sok. (És jogosan!)

Egy gyerek nem játékszer, ha eddig nem sok kapcsolata volt veled, akkor csak tönkreteszed az életét, ha kirángatod a megszokott környezetböl és emberi kapcsolatokból. ne magadra, hanem a gyerekre gondolj, elvégre az ö életéröl van szó!

2014. jún. 2. 21:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/14 anonim ***** válasza:
100%
Hány éves a gyerek? Szerintem minél idősebb annál nehezebb lesz. Ha nem tudsz semmit felmutatni a férjed ellen nem hiszem hogy kiemelik az eddigi helyéről. Illetve gondolj a gyerek lelkivilágára is, hogy tényleg ki akarod szakítani onnan amit eddig az otthonának tartott? Tényleg meg akarod fosztani az eddigi életétől? Azt írod, hogy az apja jó apa. Miért akarod akkor megfosztani tőle? Egy homályos jövőkép miatt?
2014. jún. 2. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/14 anonim ***** válasza:

"Ha nem mondjuk ki közösen a végét, előbb vagy utóbb úgyis nekem kellett volna elmennem onnan, hiszen az Ő nagymamájánál éltünk."


Igen, TE elmentél és a gyereket OTT HAGYTAD - ezzel lemondtál róla!

2014. jún. 2. 21:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/14 A kérdező kommentje:
Három éves, de amióta több időt tudok vele tölteni (mert most már 8-4ig dolgozom, eddig műszakban jártam) azóta nem nagyon akar hazamenni az Édesapjához, ha hazaviszem ordít az ajtóban és vissza akar jönni hozzám. Magam is meglepődöm ezen, tekintve, hogy konkrétan eddig csak hétvégente láttam, de igyekszem minőségi időt tölteni vele és nem csak úgy lenni mellette ha velem van és úgy érzem ezt Ő is érzi. Ha itthon megemlítem neki, hogy most apával is találkozni fogsz, rögtön sírni kezd, hogy itt akar maradni. Tehát nem tudom így mennyire minősül környezetből való kiszakításnak. De egyébként ha az apja felköltözik Pestre, ez így is úgy is megtörténne mert nyílván nem a szülei nevelnék fel, azt sosem engedném.
2014. jún. 2. 21:51
 7/14 anonim ***** válasza:
mennyi idős a kicsi és eddig melyikőtöknél élt? jól értelmeztem, hogy az apánál?
2014. jún. 2. 21:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/14 A kérdező kommentje:
Nem hagytam ott, hanem úgy egyeztünk meg, hogy a hét egyik felében ott lesz, a hét másik felében pedig nálam. De mivel hazudni nem akarok, a munka miatt, volt, hogy nálam csak 1 vagy két napot töltött el, míg az apjánál mondjuk ötöt mert egyszerűen másképp nem volt megoldható. Én rendszerint hatra jártam dolgozni, ilyenkor még a bölcsibe sem tudtam elvinni és sajnos nem volt olyan állandó ember, aki ebben segíthetett volna, nem úgy mint most. Ha éjszakás voltam, nyilván egyedül nem hagyhattam a lakásban, felügyelet nélkül.
2014. jún. 2. 21:52
 9/14 anonim ***** válasza:
49%
A pénz nem kifogás!! Én most 19 éves vagyok, a kislányom nemsokára 5 éves! Nem büszkeség ez, persze, de én pl 80ezret sem kapok egy hónapban összesen, teljesen egyedül nevelem, senki sem segít... én nem hagynám sehol senkire soha! Még boltba sem megyek nélküle... Ez nem válasz a kérdésedre, de én... Én nem adnám neked, mert nem csak a jó idôszakokbam szülô a szülô, hanem a hét minden napján, a nap minden másodpercében jövedelemtôl függetlenül! ;)
2014. jún. 2. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/14 A kérdező kommentje:
Rendben, nyolcvan ezer forint a fizetésed. Nekem is körülbelül annyi volt az össz bevételem, amiből csak az albérlet volt télen 60x ezer forint. A maradék 15 ezer forintból egy kicsit nehézkes megélni a hónap hátralevő 30 napjában. Tudom, hogy elrontottam, nem is akarok mentegetőzni, mert elbuktam, nem tudtam egyedül megélni, így igaz. De hála Istennek sikerült rendeznem az életem és jóvá szeretném tenni az elmúlt időszakot. Én elfogadom ha ezért kapom amit kapok, de igazából én nem leléptem, vagy elhagytam Őt, sosem hagytam el. De ha velem nevelkedik, akkor etetni nem tudtam volna, vagy ruházni, vagy a gyógyszereire nem jutott volna. Ilyen kevés pénzből lehetetlen volt, de hittem abban, hogy egyszer lesz jobb és megtudom majd adni amire szüksége van, anélkül, hogy 0-24-ben dolgoznék semmi fizetésért. Elítélhettek azért, hogy másképp nem tudtam kivitelezni az életemet, de én próbálok arra koncentrálni, hogy hogyan kárpótolhatnám Őt azért az időszakért és, hogy minél jobb édesanyja legyek. Én csak ezt szeretném. Nem vágyok vitára, harcra, pénzre, semmilyen "követeléseim" nincsenek, csak egy esélyt szeretnék, hogy minden olyan legyen mint volt.
2014. jún. 2. 22:00
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!