Mit tegyek? Van egy 3,5 éves fiúnk akit az apja elvisz hétvégén magával délután és másnap du hozza vissza.

Válasz a kérdésedre:

Legyél kedves a gyerekkel, szeretgesd soksat, ölelgesd, stb. Amikor haza hozza az apja, legyél láthatóan nagyon boldog, hogy újra látod, mosolyogj rá, és ha azt mondja, apával akar maradni, ne vedd annyira komolyan! Az én kis 3 évesem sokszor mond olyant a játszótéren, hogy a barátjával akar maradni, amikor indulnunk kellene hazafelé. Emlékeztesd azokra a játékokra, édességekre, amiket együtt játszotok.. Pl. gyere, vár a .... (ez és ez) a játékod. Már hiányoztál neki. Vagy: Gyere, mutatok neked valamit.. Vagy: Gyere, megnézzük együtt a ...valamit. Vagy: Gyere, vettem nekled túró rudit, kérsz egyet? Néha kell a gyereknek a fegyelmezés, nincs semmi baj azzal, ha időnként rászólsz hangosabban, vagy nyomatékosabban. Legyél határozott, magabiztos, Te vagy az anyja, és mindigis te leszel!

Nemcsak a verés és a s.ggrepacsi számít bántásnak. A gyakori veszekedés vele, a rászólás, kiabálás, dirigálás, kritizálás mind-mind idetartozik.

Emellett borítékolható, hogy nemcsak rászólsz hangosan, hanem gyakorlatilag semmi lelki-érzelmi kapcsolat nincs köztetek. Ha nem is hangoskodnál vele, pusztán csak ez utóbbi hiányozna önmagában, már akkor is szomorú lenne az a gyerek, így meg főleg menekülne, és ez nem csoda!

Persze, hogy nem lehet minden hülyeséget megengedni egy gyereknek, de nem az állandó civakodás a megoldás! Olyan falakat emelsz ezzel közéd és a gyerek közé, hogy azt senki az életben le nem bontja!

Én már csak tudom, anyám is ilyen volt. Erről kisregényt írhatnék, de most nincs kedvem.

Annyi csak, hogy tekintsd embernek és ne egy bábúnak, akinek parancsolsz! Ha butaságot csinál nem kell egyből szirénáznod, legyél türelmesebb, nevess rajta egyet, és inkább vedd az öledbe, meséld el neki, hogy azt miért nem kellett volna megtennie, vagy legközelebb miért csinálja másképp. Nem hülye, meg fogja érteni, és ha barátibban állsz hozzá, akkor még igyekezni is fog, hogy neked megfeleljen. Ellenkező esetben direkt ellened fog tevékenykedni...

És időnként öleld át, és kérdezd meg erről-arról a véleményét! Majd rájössz, hogy okosabb, mint azt gondoltad...

Az a baj hogy apuka nem neveli a gyereket igy valószinű azt sem tudja mennyire kiboritó néha egy 3éve viselkedése.Birka türelmem van,de néha nálam is elszakad a cérna,mégsem mondja a férjem hogy nem jól nevelem a lányunk.

Nagy kunszt 1napot lenni egy gyerekkel....Ha vele lenne állandóan lehet nem igy vélekedne.

Normális a kapcsolatod az apjával?

Nekem furcsa csak, hogy egy 3,5 éves nem megy oda az anyjához, mert az bántja?

Szerintetek tényleg csak kétszer csapott a fenekére, vagy a kiírásba került ennyi, mert az igazság az anya ellen lenne másként.

Nem tagadom, volt olyan, hogy rácsaptam a fiúk fenekére, de soha nem mondták, hogy bántom őket, sose féltek tőlem, sose akartak nélkülem lenni.

Egy 3,5 éves gyerek még nem taktikázik, legalábbis nem egy általános dolog. Egyszerűen őszinte, és a maga nyelvén kér segítséget. Nem hiszem, hogy két fenékreverés elegendő ahhoz, hogy egy ilyen kicsi gyerek elforduljon az anyjától.

Kedves kérdező. A kérdés szépen meg lett fogalmazva, de attól még nem gondolom igaznak. Hibásnak se gondollak igazán, de érzelmileg nagyon is labilisnak.

Türelmetlen vagy, és folyton ideges. Szerintem mielőtt a gyereked áldozattá válik,/itt arra gondolok, hogy egész felnőttkorába az fogja gyötörni, hogy miért utáltad annyira/ keress fel egy pszichológust, aki segít feldolgozni a válást, az egyedüllétet, és a gyerekhez való viszonyulásodat normális formába hozza.