Mit tegyek? Van egy 3,5 éves fiúnk akit az apja elvisz hétvégén magával délután és másnap du hozza vissza.

A nevelés nem a veszekedésből áll. Ekkora gyereket már lehet szép szóval, de határozottan is nevelni, és következetesnek kell lenni.

Ha megtiltasz valamit, akkor mindig meg kell tiltani. Ha hisztizik miatta, akkor nem törődni a hisztivel, beküldeni a szobájába és csak akkor jöhet ki, ha abbahagyja a hisztit.

Ez eredményesebb, mint a kiabálás és az állandó fenékre verés.

"És hogy ne veszekedjek a gyerekkel. Akkor hogy neveljem?"

Szeretettel, megértéssel, figyelemmel és határozottsággal. Nem könnyű. De a hangos, ingerült rákiabálás nagyon fáj a gyereknek, az a lelkének verés. Mert rendszerint nem is érti, miről van szó és megijeszti.

Azért szerintem kérdezőnek se könnyű, mert nincs állandóan ott egy fegyelmező apa...

Meg ki tudja, milyen a gyerek, nem mindegyik egyforma.

Apával biztos csak nevet meg játszik, meg ő másképp fogja fel hisztijeit is, ennyi.

nem semmi vagy kérdező: három és fél év alatt leromboltad a gyerekben nemcsak az irántad érzett szeretetet, de a hozzád való ragaszkodást is kiölted belőle.

Az, hogy vered a gyereket és veszekszel vele NEM nevelés. A gyerek nem kutya, akit idomítani kell. Szeretetet és türelmet igényel. És ha te ezt képtelen vagy neki megadni, akkor inkább nevelje az apja.

Jézus....ugye ez nem komoly...Attól, hogy 1-2 npot vele van, nincs vele állandóan, hogy azt lehessen mondani, nincs ott a szerető anya..ezt nem is értem...

HA ez a gyerek olyna, akkor apuka se bírna vele hoszsú távon...

vajon ezt ki írhatta :

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..