Az eldobható kapcsolatok korában élünk?

tegnap 17:04:

Téged úgy adtak férjhez tizennégy évesen? :O

Kedves 22-es, 21-es!

Igen én is 20 éves vagyok és nagyon korán kezdtem el járni a barátommal ezt aláírom. De szerintem én pont azt mutatom, hogy igenis lehet hosszú kapcsolatban élni, nem hiszem, hogy ez olyan nevetséges. Fiatalon talált rám a szerelem, így van. De ettől függetlenül sosem voltam "rossz lány", végig egy mellet tartottam ki. Persze elfogadom a véleményedet 22-es, de azért a megnyilvánulásod által nem tartalak túl értelmes embernek, ne haragudj. És ezzel nem azt mondom, hogy én az vagyok, mielőtt még ezzel jössz, de szerintem egy intelligens ember eltudja mondani a véleményét úgy is, hogy normálisan leírja és nem ilyen felszínes, lekezelő módon.

20/Lány

10:36

Értem, sajnálom, hogy ezt hoztam ki belőled, bár nem értem miért, hiszen csak a véleményemet írtam le. Van olyan, hogy nem egyezik a véleményünk és ez így van jól! Ettől szerintem se Te se én nem leszünk "ovisok".:)

ma 11:02: Nem ismerlek, csak a bejegyzésed volt számomra nagyon lekezelő, nagyon felszínes, indulatból írtam. Ne haragudj, de nagyon nem tudok egyetérteni abban, hogy akit nem talál be egyből egy olyan ember, akivel hosszútávon érdemes élni, hanem próbálkozik, mert nem sikerül, akkor az rossz ember lenne.

Nagyon sok a rossz kapcsolat, javítani lehet, ha jó az alap, de valahol az alap sem jó, vagy visszavonhatatlanul változnak a felek, vagy csak az egyik próbál változtatni, de a másik nem vevő rá, érdemes azért szenvedni? Sokan azt se ismerik fel, ha bántják, megalázzák, annyira természetesnek tartja, csak azt érzi, hogy valami nem jó.

Régen más volt, a közösségi szellem nagyobb volt, egyben tartotta a boldogtalan embereket is.

Most sokan magányosak, azért boldogtalanok.

Melyik a jobb?

Szerintem egyik se.

11:14

Értem már, miért érezted, amit leírtál, de ezek szerint félreértettük egymást. Egyáltalán nem azzal van a gondom, hogy nem mindenki találja meg elsőre az igaz szerelmet, természetesen ez nem így működik. És egyetértek azzal, amit az leírtál. Én azzal nem értek egyet, hogy attól még, hogy gond van egy kapcsolatban nem kell rögtön eldobni, hanem meg kell próbálni javítani rajta! Ha nem sikerül, nem sikerül, de nem az az első megoldás, hogy egyből válás, szakítás és sajnos ma már ez van. Nem beszélik meg a felek a gondjaikat. Természetesen nem rossz ember, aki próbálkozik megtalálni a párját, úgy hogy sokat ismerkedik, csak manapság a fiatalok nem kapcsolatra vágynak ezért írtam a "ringyó" kifejezést, ami nem azokra vonatkozik, akik az igazi kapcsolatot keresik, több emberen keresztül, hanem például a szórakozóhelyeken fellelhető lányokra, akik egészen másra mennek és nem szerelemre. (Nem a szórakozóhelyes lányokat szeretném általánosítani, csak példának ez jutott eszembe)

Lepontozzàtok a 20 évest mert 1 farok jàrt benne , mìg bennetek több 10 akàr és fàj az igazsàg, de rib@ancozzàtok azokat akik cserélgetik havonta a pasikat? :D

Tiszta betegek vagytok, én 24 vagyok, màjusban volt az esküvõnk 7 év utàn az elsõ kapcsolatunkbòl, rengeteg nehéz eseményen túl és szarrà röhögöm magam a sok " én nõ vagyok és boldog akarok lenni , de több f...t fogtam mint kilincset 30 évesen" lúvnyàn akik az elsõ akadàlynàl màr dobbantanak meg jönnek a te nem éltél , nem tudhatod, biztos vallàsos vagy, lenézlek szöveggel ,közben irigykedve nyàlcsorgatva vergõdnek egyedülàllò anyaként, hitellel és milyen nagyra vannak magukkal. Szòval ennyit a nagyon tapasztalt farokkergetõ NÕKrõl.

En most vagyok abban a periodusban , hogy talan feladnam a tobb eves kapcsolatom a parommal. Nekem 5 evet udvarolt es 1 es fel eve hazasok vagyunk. Gyerek meg nincs.Es en is 14 eves kortol kezdtem a parommal . En is nagyon sokat turtem , es mivel en sem vagyok tokeletes a parom is turt, ebben biztos vagyok . De remeltem , hogy a hazasaggal megoldodik minden . De ez nem igy tortent . De ugy gondolom hogy az en esetemet nem lehet altalanositani , mert engem egy alkalomal megvert es tobbszor elkuldott otthonrol . Es akkor en voltam a hulye , hogy nem leptem . De mivel vallasos vagyok, es az en szemszogombol az a legfontosabb, probaltam mindig helyre hozni amit lehet. De mar nagyon belefaradtam abba hogy en, en es en kell indent helyre hozzak ha nem is vagyok a hibas. Most 21 eves vagyok es mondhatom , hogy nem vagyok boldog. Es nem tudom, hogy mit lehet tenni ez ellen. Mert azert mondhatom, hogy adott okott arra, hogy ne legyek boldog, ha most nem is vallalja fel.

21/L

Utolsó, hogy mit lehetne tenni, az nagyon egyszerű: elválni. Én nem támogatom azt, hogy mindig dobjuk a másikat, ha gond van, úgy gondolom, a problémákat meg kell beszélni, meg kell oldani, de te már olyan helyzetben vagy, amin nem lehet segíteni. Mint ahogy már te is biztosan rájöttél, nem kellett volna hozzámenni, de ezt már kár emlegetni, megtörtént. Nem értem, hogy miért hiszik sokan, hogy a házasság megoldja egy rossz kapcsolat problémáit. Miért oldaná? Lényegében annyi változás történik, hogy hivatalossá válik, hogy együtt vagytok, a mindennapjaitokat viszont ugyanúgy élitek, mint addig. Persze, hogy ettől a papírtól nem fog semmi megjavulni, ami rossz.

(Amúgy nem vagyok házasságellenes, férjnél vagyok. A második emberhez mentem hozzá, akivel együtt voltam, az elsőnél én szerencsére még időben rájöttem, hogy ki kell lépni, 6 év után. És akkor is már 4 éve küzdöttem, hogy jó legyen, hiába).