Gyermekelhelyezes eseten a gyerekek velemenyet miert sulyozzak alul?

"Csoppet sem ontelt dolog am a gyerekrol eldonteni, hogy te meg nem tudsz donteni. Szerintem meg tud."

Hát persze. Ezt te sem gondolod komolyan. Ugye?

Ha szerinted egy 10 éves a sorsa és jövője iránt felelősséggel képes dönteni, akkor valamit nagyon félreértesz, valamint nem szabad hagyni, hogy egy 10 éves gyerekről egyedül gondoskodj.

Felelőtlen kijelentés ez, a gyerekneveléshez viszont hihetetlen felelősségvállalás szükséges.

Tudod egy 10 éves nem azért nem tud dönteni mert értelmileg gyenge, hanem azért mert egyszerűen nem ismeri a döntéseinek következményeit, nem tudja hogy mi az ami valójában történni fog. Ezért nem vonható büntetőjogilag sem felelősségre stb.

Tudod egy felnőtt ember már megtapasztalt ezt azt, ezért tudja, hogy ha nem azt kapja amit kért az nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem azt kapta amire szüksége volt.

Egy gyerek ezzel még nincs tisztába. Simán elviszi a lazaság iránti vágy a szükséges rossztól amit a nevelés jelent.

Ha az elvált szülők kérése azonos súllyal szerepel, a Te felvetésed szerint, egy kétéves is dönthetne a sorsa felől, hiszen ha többel nem is, de 2 %-al a gyengébb ellenállású szülő győzne.

Okos vagy!

Ha véletlen a szüleim váltak volna és döntő lett volna a véleményem, akkor apuhoz kerülök, azért mert sokáig dolgozott (későn is kezdett így általában aludt még mikor suliba mentem->olyan ruhába megyek amibe akarok), így délután oda mehettem volna ahova akarok és sosem érdekelték a jegyeim és tőle kaptam zsebpénzt. Gyerekfejjel tuti aranyéletem lett volna. Felnőtt fejjel viszont édesanyám ismerte az összes tanárom, tudta milyen tárgyból hogy állok, ha kellett ő ült le velem délután tanulni, illetve lányként inkább anyámra volt szükségem, mint apura, akit ugyan imádtam és viszont, de a női dolgokat nem lehetett vele megbeszélni. Egyedülálló szülőként apukám megbukott volna, de gyerekként persze hogy őt választottam volna, hisz sokkal "könnyebb" lett volna vele az élet, viszont anyukám mellett vittem is volna valamire.

Tehát ahogy már valaki írta. A szülőket nem a nemük alapján kell megítélni, hanem hogy milyen szülők. Lehet jó apa és rémes anya, és fordítva és olyankor nemtől függetlenül a jó szülőnél van jobb helye a gyereknek.

Nem is akartam megtagadni, csak azt próbáltam érzékeltetni, hogy egy gyerek nem tud felelősségteljes döntést hozni ha a válásnál "csak annyi" a probléma, hogy a szülők már nem jönnek ki egymással. Tehát semmi extrém dolog, mint alkohol, agresszió, stb.

Engem is maximalizmusra neveltek és a sikerért meg kell dolgozni alapelvre. Mindig az élen akartam lenni és voltam is, nem is a szüleim hanem magam miatt. De ha véletlen rontottam volna a "trehányabb" szülő mellett ez sosem derül ki, mert ő nem ér rá figyelni. És általában a gyerek azt a szülőt választaná akinél SZERINTE jobb és könnyebb élete lesz ha egyébként a feltételek azonosak (anyagi körülmény, szülői szeretet, stb)

Most komolyan, hány olyan 10 évessel találkozol akinek ha azt mondják, hogy választhat hogy kap egy pizzát vacsorára ha apánál lakik vagy zöldséget kell ennie ha anyánál, melyik ne a pizzát választaná? És általában a zöldséget az édesanyák erőltetik, hangsúlyozom, általában, mert fontos a gyerek egészsége. Nálunk is, és a rokonság jelentős részénél a feleség feladata a főzés, sütés és az egészségre figyelés. A legtöbb férj jó ha kaját tud rendelni vagy tud egy rántottát készíteni, viszont amelyik tud főzni az is inkább húst-hússal eszik. Semmi párolt zöldség és hasonló csacskaságok.

Az meg megint más kérdés, hogy az általános bírói gyakorlat az esetek jelentős részében az anyának ítéli. Ezen nem változtatna az sem, hogyha a gyereknek súlyozott lenne a véleménye, mert akkor is le lenne az apa húzva, hogy így meg úgy nem lesz jó nála.