Mennyi az esélye, hogy így a gyerkek hozzánk kerüljenek, tehát az apánál legyenek elhelyezve, ha én már mint "szerető" a képben vagyok?

Tudom, hogy így az egyik fél szemszögéből látva történteket nem túl hiteles a történet, de nyilván én csak ezt tudom leírni.

Az anyuka egy 2 hetes, főleg szexről szóló kapcsolatban lett terhes. Az apuka pedig hirtelen fellángolásában vette feleségül. A második gyerek is csak becsúszott, elméletileg gyógyszer mellett. DNS teszt mindkét esetben volt, tényleg ő az apjuk.

Az anyuka valóban nem dolgozik, gyesen van és mellette tanul, mert a nagyobb gyerkőc miatt félbehagyta a középiskolát (most 24 éves, 11 évvel fiatalabb a férjénél). Az órákra (szombaton vannak) nem jár be, idén sem mehetett érettségizni, mert nem tett eleget a követelményeknek.

A hét legnagyobb részében nem alszik otthon. Vagy a barátnőinél van vagy a szüleihez megy, mert idegesíti a gyerekzsivaj. A szülei is tehetetlenek. Számtalanszor próbáltak már vele beszélni, de minden lepereg róla. Megmondja nekik, hogy ne szóljanak bele az életébe, semmi közük hozzá. Az ügyvéd már beszélt velük és vállalják, hogy mindezt a bíróságon is elmondják, mert szerintük sem lennének vele biztoságban a gyerekek.

A gyerekorvos és a védőnő is tudják igazolni, hogy anyuka egyszer sem vitte hozzájuk a gyerekekekt még státuszvizsgálatra sem. Vagy az apjuk viszi őket vagy én (meghatalmazást írtunk, amit az anyjuk is aláírt!!!). Az óvodában is engedélyezték, hogy én hozzam-vigyem a nagyobbat, szintén anyuka beleegyezésével. A nagyobbik a keresztnevemen szólít, a kicsi mivel sokat van nálam, van, hogy "nyanyának", mert a gyermekeimtől rá ragad.

Az ügyvéd bíztat minket, hogy minden rendben lesz, de amíg nem lesz meg a döntés addig egy nyugodt percünk sincs.

Volt aki azzal nyugtatott, hogy még ha neki is ítélnék őket, 2 nap alatt besokallna tőlük. Lehet ebben is igazság, de ez sem vígasztal.

Egyébként én sem tudom hova tenni anyuka viselkedését, mert attól függetlenül, hogy magáénak akarja őket, most is nálam van a kicsi (szabin vagyok), a nagyobbért meg én megyek ebéd után. Anyuka otthon van, nem tudom mit csinál. Hétvégén nálam lesz kerti sütögetés, amire az anyuka szülei is jönnek, anyuka szólt, hogy neki már van programja, nem jön, vidékre utazik... Utána meg a fejemhez vágta, hogy örüljek minden együtt töltött percnek, mert a válás után többet nem láthatom őket. Tehát szóban mindent megtesz, de ugyanúgy nem foglalkozik velük.

Igen, tényleg nagyon belefolytam a gyerekek életébe. Így utólag visszagondolva talán túlságosan is, de akkor nem láttam ebben semmi furcsát. Segítettem egy nagyon jó barátomnak, aki lehetetlen helyzetbe került.

A kisfiú születése után az anyuka depressziós lett, haza sem akarta vinni a kicsit a kórházból. A szülei segítségét elutasította, a barátomnak 1 hónap után vissza kellett menni dolgozni, végül átmeneti megoldásként én ugrottam át hozzájuk segíteni neki a kicsi körül. Utána már az is zavarta, ha ott hangoskodtunk és nekem is egyre nehezebb volt nagy pocakkal, 1-2 gyerekkel ingázni naponta többször. Végül úgy alakult, hogy reggel az apja áthozta hozzám a kicsit, este meg meg munka után jött érte és vitte haza. Utána ő vitte reggel oviba, én meg mentem érte és a sajátjaimmal együtt hoztam el, majd az apja vitte munka után haza. A kislánynál is voltak problémái az anyukának, pl. a kórházból saját felelősségre elment, csak erről a férjét elfelejtette tájékoztatni és egy hét múlva került elő, mintha semmi sem történt volna. A lányát nem is kereste. Utána megint eljárt a kezelésekre és mi is segítettünk neki, hogy legyen magára is ideje, egy darabig úgy tűnt, hogy javul a helyzet, de a picit sem igazán akarta ellátni.

Már én is dolgozok, igaz, csak heti 20 órában, így amikor itthon vagyok, a kislány velem van itthon, amikor dolgozok, családi napköziben van, mert bölcsibe nem vették fel.

Nem, nem lakunk együtt, sőt mostanában nem is tervezünk összeköltözni. A barátom, ha minden jól megy, június elején hazaköltözik a gyerekekkel a szülei házába.