Úgy érzem tönkretettem anyukám életét! Mit tehetnék?

2 éves voltam,amikor a szüleim elváltak,3 amikor újra férjhez ment.

Apukámmal nagyon jó a viszonyom most is és az "új férjet" is nagyon szerettem.

Sose láttam anyukámékat veszekedni,azt hittem ők a mintapár,igazán boldognak láttam őket.

Nincs egy hónapja,hogy arra jöttem haza,hogy a nevelőapám összepakolja a holmiját és elmegy.Egyikük se mondta el,hogy mi történt és anyám határozottan kijelentette,hogy VÉGE és nem akar beszélni róla!

Próbáltam vígasztalni,puhatolózni,de mindig elzavart.

Nem akartam neki fájdalmat okozni azzal,hogy nyaggatom,ezért elmentem a nevelőapámhoz,hogy mi is történt.

Elsőre ő se mondott semmit,aztán visszahívott és találkoztunk.

Azt mondta miattam lett vége,mert úgy érzi egy kicsit belémszeretett.16 éves vagyok ő 38!

Azt hittem leszédülök a székről.

Szörnyű volt végighallgatni az egészet és az a legszörnyűbb,hogy ugyanezt mondta el az anyukámnak is!

Hogyha továbbra is a közelemben maradt volna,akkor nem biztos,hogy ellent tud állni!

Azóta egyfolytában azon agyalok,hogy milyen szemét egy ember vagyok és hogy mi mindent tettem,amit nem lett volna szabad,de nem tudtam,hol a határ.

Mikor elkezdődött a suli elhívott az egyik srác randizni.Életem első randija és aznap egész vacsora alatt azzal tömtem a "szüleim",hogy mit vehetnék fel,mi az ami a legjobban állna.A nevelőapám azt mondta ő majd férfi szemmel megmustrál.Nem előtte öltöztem át,de ekkor is feltűnhetett volna hogy néz rám.

Én azt hittem,hogy évődhetek vele ugyanúgy,mint az igazi apámmal.

Én ezt sose akartam.

Anyukám nem tudja,hogy tudom.

Olyan iszonyat büszke ember és sose beszél arról amúgyse,hogy mi fáj neki.És most úgy érzem,hogy eltávolodik tőlem és kevésbbé szeret!