Hogy tudtátok feldolgozni, hogy a gyereke (i) tek nem egész családban fognak felnőni? Vagy ne így álljak hozzá?

És még mi mindent tűrnél el a "férjedtől", hogy ne csonka családban nőjön fel a gyerek? De azt ugye tudod, hogy ha vele maradsz, akkor ugyanúgy le kell vele feküdnöd, mint eddig, és egy szavad sem lehet? Megéri ez neked?

Csak a gyerek sem hulye, latja hogy nincs szeretet a ket szulo kozott. nem kell ahhoz ordibalas minden nap.

Ha megcsalt, megteszi újra, Te mindig megbocsájtasz? Felejteni úgysem tudsz. Igen ennél a csonka család is jobb.

Nézd a férjedet Te ismered. Itt senki sem. Mi csak az alapján tudunk véleményt nyilvánítani, amit írsz. Ha Te úgy ítéled meg, hogy adsz a férjednek még egy esély, tedd azt. De ha reménytelennek látod a dolgot, akkor kár húzni az időt. Csak rosszabb lesz.

Édesapám már elvált volna anyámtól ha bátyám meg én nem lennénk! Tisztán halottam az egész beszélgetést! Apám ezt sírva mondta : "tudod mért nem fogok el válni? Mert tudom milyen csonka családban felnőni (nagypapám még akkor halt meg mikor apám 10-12 éves volt). Ez az egy indok amiért apám akkor nem vállt el anyámtól! Ezért is tisztelem őt a legjobban a világon!

Aha, utolsó, és szenvedtek mindketten.

Kérdező, teljes mértékben együtt érzek veled. Sajnálom ami veled történt. Engem is úgy hagyott el az apám, hogy utána felém se nézett, nagyon megviselt engem az, hogy ő nem volt számomra. Igy nekem rossz volt a csonkacsalád, mert én csak azt láttam, milyen lehet az, ha valakinek meg van apja. Én bele se gondoltam abba, hogy vannak rossz apák is, akikkel pokol az élet. Később férjhez mentem, ahhoz a fiúhoz, akivel azt hittem hogy megvalósithatom majd azt a családot, ami nekem nem adatott meg. És a dolog pikantériája, hogy ő is ugyanúgy megcsalt mint apám annak idején anyámat. Nem tudtam feldolgozni. Elváltam. És most jól érzem magam, igaz nincs gyerekem (ez nehezebb eset lehet neked sokkal). De azt hiszem nem tudtam volna együtt maradni a férjemmel akkor sem, ha van gyerekem, mert nem tudtam utána lefeküdni vele, és most se tudnék, pedig eltelt már másfél év. Találtam egy nagyon kedves, családcentrikus fiút, akivel már együtt élek, és azt mondta, hogy ha gyerekem lenne, akkor is bevállalt volna gyerekestől. Légy bátor, ha nem tudsz megbocsátani (ezt neked tudnod kell!) és bizz benne, hogy találsz egy olyan fiút, aki gyerekeként neveli majd a gyereked. Vannak jó történetek is a világtörténelemben, nem csak rosszak! fel a fejjel!