Elvált apák! A többséget miért nem zavarja, h más férfi neveli majd a gyerekét? Ennyire mindegy lenne?

Én ezt egyáltalán nem így tapasztalom. Van a környezetemben több válás sajnos. Jómagam is közzéjük tartozom. Persze van olyan apa is aki sz.rik a gyerekre, már bocs a kifejezésért. De ők a házasság alatt sem lehettek mintaapák. Mert ilyen is van sajna, együtt élnek a gyerekkel, de inkább csak mellettük.

A mi példánk: az exférjem sürven viszi a gyereket, szinte fele-fele arányban van vele. Persze a férjem is neveli, ahogy az exem felesége is, de ezzel nincs is gond. Vagy ha van is igyekszünk normális kompromisszumot kötni. Hogy félig meddig a kérdésedre is válaszoljak, igaz anyaként. Zavar e engem hogy ha nincs mellettem mindig? Igen. Zavar e hogy más nő ad ilyenkor puszit neki? Nem, de sajnálom, hogy nem én. Zavar e hogy más szól rá ha rossz? Az elején önkéntelenül bennem volt, hogy átgondoljam helyesen tette e, de mára megbízok benne. Ez van, elváltunk. Nem örülök annak, hogy nem teljes családban nő fel, de azért hiszem, hogy boldog. Ezért vagyunk mindannyian szülők. A voltférjemnek is az a célja, hogy "jól összerakott" fiatal felnőtt legy, mire "végzünk. Ebben biztos vagy

Igazad van. Az apa ellen (vagy anya ellen) nevelni a gyereket az nagyobb gáz mindennél! Annál még az is ezerszer jobb amit látok, hogy évente egyszer néz rá a gyerekre az apa.

Szóval tényleg nem lehet tudni mi van egy-egy eset mögött.

A gyerekek lehet hogy kicsik, de nem hülyék. Az ilyen apákról nem kell mondani semmit a gyereknek, mert tudja az magától is..

Az én exemnek az fájt leginkább, hogy új életet tudtam kezdeni nélküle, ezért mindenbe belekötött amibe lehet, de a mostoha százszor többet tesz a gyerekért mint ő, sajnos tükörbe még nem nézett.