Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Kinek jogos az elvárása velem szemben?
Válófélben vagyok a feleségemtől, van egy közös óvodás gyerekünk. Eddig nagyjából problémamentesen ment minden, de mióta van egy új kapcsolatom (kb. 6 hónapja), sorban jönnek a konfliktusok.
Az exemnek reggelente korán kell indulnia a munkába, ezért hetente többször is átmegyek, hogy ne kelljen a gyereket reggel 6-ra az oviba rángatnia. Én eddig ezt szívesen csináltam, de az új barátnőm nem nézi jó szemmel. Nem is féltékeny, csak úgy látja, hogy a saját kényelme miatt zsarol engem érzelmileg a gyerekkel, és ezt a vele töltött időm látja kárát. Szerinte ha a volt feleségem nem tudja egyedül ellátni a gyereket, akkor nem is kellene őt nevelnie. Az exem viszont úgy gondolja, hogy jogosan várja el tőlem, hogy segítek a gyerek mindennapjainak megoldásában, hiszen az én gyerekem is.
Én magamtól már nem tudom eldönteni kinek adjak igazat, csak a mindennapos veszekedésekből van elegem mindkettőjükkel.
Ti kinek adnátok igazat? Mit tennétek a helyemben?
válasza: válasza:mivel van problémája?
legalább jól kijön a gyerekkel
15
Azt nehezményezi, hogy sokszor talán túl készséges is vagyok abban, hogy segítsek az exemnek. Ezt részben el is ismerem, önfeláldozó típus vagyok, jobban ki kellene állnom magamért, de ez nem csak a vele való kapcsolatomra igaz. Ő viszont attól tart, hogy mindíg is a volt feleségem lesz az első akinek minden szavára ugrok, őt pedig a háttérbe szorítom. Ez részben az ő alacsony egoja miatt lehet (amit azzal kompenzál, hogy az exem szapulja), részben pedig abból, hogy amíg házasok voltunk megszoktuk ezt a felállást, és nehéz ebből az egyik pillanatról a másikra kiszakadni. Nehéz megtalálni, hogy hol van a határvonal abban, hogy a gyerek érdekében segítek neki, vagy csak az ő kényelméért.
Pl. az eredeti kérdésre visszatérve: az óvoda ott van 5 perc sétára, és sokszor amikor átmegyek reggel a gyerek már szinte indulásra kész (nem mindíg kell azért reggel 6-kor mennie) - ilyenkor nemhogy a gyereknek, de az exemnek se lenne szinte semmi fáradság munkába menet átsétálni vele, hogy nekem ne kelljen másfél órával korábban kelnem. Viszont benne ez fel sem merül.
válasza: válasza:Szerintem nagyon vigyázz. Nálunk is hasonló volt a helyzet és nagyon nem lett jó vége. Jó lenne, ha minél előbb írásban megegyeznétek a gyerek felügyeletéről, és írásban lefektetnétek, hogy milyen gyakran láthatod (beleértve az oviba hordást is). Nem tudom, az exed hogy viszonyul mindehhez, de nálunk anyuka nagyon bepipult amikor a gyerekmegőrző apukának mondjuk hivatalos ügyet kellett intéznie és ezért nem tudott mindig ugrani, amikor kellett volna.
A vége az lett, hogy zárat cserélt és apukát teljesen elzárta a gyerektől.
válasza:Hű de régi ez a kérdés, na mindegy. :)
Most biztos le leszek pontozva, de nem érdekel. Tudod, Kérdező, nem olyan könnyű ám kisgyerekes apuka új barátnőjének lenni. Az én volt párom is elvált, és az exneje bizony durván kihasználta, és keményen manipulálta a gyerekkel. Nagyon szeret(t)em a gyereket, és pont az ő érdekei miatt én nem szóltam ebbe bele. Mindig nyeltem egy nagyot, amikor az exfelesége mindenféle baromsággal felhívta, vagy amikor én kórházban voltam, a volt párom az ágyam szélén ült, de aztán el kellett rohannia, mert a drága exe nem bírt egyedül bevásárolni. És ő ment és elvitte autóval, mert az anyuka szerint "az a gyerek érdeke, hogy neki ne kelljen BKV-n hurcolnia a tonnányi megvásárolt cuccot". Én meg ott maradtam egyedül a kórházban, iszonyúan féltem, vittek műteni és a párom nem tudott mellettem lenni, mert "apai kötelességének tett eleget" azzal, hogy az exnejét fuvarozgatta a bevásárlóközpontba.
Aztán a sokadik ilyen után eljött az a pont, hogy nem bírtam tovább, és szakítottam vele. A gyerek teljesen kiborult, mert ő is imádott engem (én is őt), és a válás után óriási trauma volt szegénynek, hogy még egy, számára fontos embert elveszített. De nem tudtam tovább úgy élni, hogy én mindig csak utolsó lehetek a párom életében.
A helyedben azért alaposan elbeszélgetnék a barátnőddel arról, hogy mi a problémája az adott helyzettel. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy az én volt párom is minden reggel vitte oviba a gyereket, és nekem sem tetszett. Nem azért, mert féltékeny voltam, hanem mert így minden reggel hajnali 5kor kellett kelnie, és csütörtök reggel általában már alig állt a lábán a fáradtságtól.)
A szakítás óta nem tartom vele a kapcsolatot, ő keresett párszor, de én sosem reagáltam, túl fájdalmas lett volna. A testvérével jóban vagyok, tőle tudom, hogy volt utánam egy újabb kapcsolata, az exneje azt is tönkretette, azóta egyedül van. Az exfeleség pedig férjhez ment újra és külföldre költözött a közös gyerekükkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!