Elegem van már az egészből, elegem van a férjemből?

6 éve vagyunk házasok, nagyon boldog házasságban éltünk sokáig, három gyermek van, és a nagyobbal kezdtek gondok lenni, de azt mondták, hogy semmi baj vele, ezért vállaltuk a kicsit is, egyre súlyosabb kezelhetetlen a nagyobbik gyermek aki állandó felügyeletet igényel már 1 éve, nem lehet egy percre sem magára hagyni, mert olyan dolgokat csinál ami épp ésszel fel nem fogható, most kapta meg pár napja a diagnózist miszerint gyermekkori autizmus, illetve súlyos értelmi fogyatékos 5 éves lesz.

Már rég nem jut időnk egymásra, a nap végére mind a ketten kidőlünk a fáradságtól, de a gyerektől csak 3 órát tudunk aludni hajnaltól mert súlyos alvás gondjai is vannak, a férjem szerint rossz anya vagyok, mert nem foglalkozom e gyerekekkel eleget, és nem figyelem minden percben a nagyobbat aki gyorsasága miatt, sokkal gyorsabb, min mi, másodpercek alatt bármire képes. Tegnap pelenkáztam a kicsit, mivel tele lett a pelus... két perc volt max, közben a nagy beszaladt a fürdőbe és valami olyan dologgal kente be a kezét ami marta neki, a férjem éppen begyújtott, üvöltözni kezdett velem, hogy mért nem figyeltem őt állandóan figyelni kell, mikor tanulom végre meg?! Én pedig közöltem vele, hogy van két egészséges gyerekem is akikkel szintén törődnöm kell!!! A nagyobb jár oviba d.u. háromkor haza ér, és onnantól hajnali kettőig nincs megállás, illetve egész hétvégéken. Nincs segítségünk a nagyszülőknek, nincs türelme hozzá, 5 perc után feladják! Mindig én vagyok a hibás, ha éppen a másik kettő gyerekemet kell ellátnom ekkor, mindent kiabál nekem a férjem és nagyon megbánt. Szexuális életünk 0-a, meg sem tudnám mondani mikor volt. Nagyon betelt a pohár, próbáltam vele többször megbeszélni, de nem lehet. Minden érzelem kiőrlődött belőlem. Már csak a kényszer miatt vagyunk együtt. Addig minden a legnagyobb rendben volt míg a gyerekkel nem kezdődtek súlyos gondok! Ti mit lépnétek ebben a helyzetben! Bocsánat, de ki kellett írnom magamból!