Tudok még új életet kezdeni?

23 éves lány vagyok, nemrég váltam el és úgy érzem, most kicsit ez sok volt nekem és nem vagyok benne biztos, hogy lesz még erőm újrakezdeni..túl öregnek érzem magam. 20 évesen ismertem meg az exférjemet, nagyon beleestem és 21 évesen hozzá is mentem, mert olyan biztos pontnak tűnt az életemben. Tipikusan olyan pasi, aki mellett az ember biztonságban érzi magát, mert megvan az érzelmi és anyagi biztonság is. Megbeszéltük, hogy egy ideig biztos nem fogunk gyereket vállalni, mert én olyan lány vagyok, akinek 29-30 éves koráig biztos nem a gyerekvállalás a legfőbb vágya. Éltünk szép házasságban, vettünk egy 140 nm-es lakást a belváros szívében, jártunk fogadásokra, üzleti vacsorákra, támogattuk egymás döntéseit stb. A szüleim mindig is ilyen férjet szántak nekem. Egy idő után azonban elgondolkodtam azon, hogy ennyi idősen én tényleg azt akarom-e, hogy a férjem karrierjét egyengessük, miközben az enyém elhanyatlik. Idén végeztem az egyetemen szabad bölcsészként, közben átvettem az anyám kis antikvitását. Rájöttem, hogy nekem nem egy olyan férj kell, aki az üzleti megbeszéléseitől elhalmozva, beszürkülve nem veszi észre az élet színességét. Megbeszéltük, hogy külön folytatjuk, a lakást még nem sikerült eladnunk, de addig én visszaköltöztem a saját lakásomba, ő pedig a szüleihez. Mindig is sokkal szabadabb, izgalmasabb életre vágytam, de most túl sok időt elpazaroltam. Persze, van aki ennyi idősen még nem tervez komoly dolgokat, nem is azzal van a probléma, hogy 23 éves vagyok, hanem azzal, hogy kicsit életunttá váltam. Lehet, hogy hülyeség, de teljesen úgy érzem, már ennyi idősen és ilyen múlttal nincs kedvem, sem erőm új életet kezdeni. Szeretek független lenni, de elbizonytalanodtam és kétségeim vannak afelől, hogy képes leszek még egy kis színt belevinni az életembe, hisz annyira gyorsan telik az idő. Kapcsolatra nem vágyom, csak egy kis szabadságra és izgalmakra az élet más területein. Lehet még olyan életem, amilyet elképzeltem magamnak vagy ennyi idősen már javában kezdenem kellett volna valamit az életemmel? Volt már valaki hasonló helyzetben?