27 éves vagyok lányommal férjemmel élek, és 28 év házasság után válni fognak a szüleim. Nem tudok mit kezdeni ezzel a dologgal. Segitenétek?

Nem biztos, hogy olyan felhőtlen volt a kapcsolatuk régebben, csak voltak olyan intelligensek, hogy nem cirkuszoltak előtted.

Ez az Ő döntésük, neked tiszteletben kell tartanod. Mindenkinek vannak tüskéi, nem tudhatod, hogy két ember között mi zajlott évek folyamán, még akkor sem, ha a szüleid. Ahhoz tényleg nagyon-nagyon fiatalok, hogy egymás életét keserítsék, ha úgy látják, hogy nincs értelme, és még újra kezdeni sem késő más partnerrel.

Fogadd el, nem tehetsz mást, és szeresd őket továbbra is ugyanúgy, mint eddig.

A, Együttmaradnak csak hogy lelkednek jó legyen és a számodra is elismerten rossz állapotban maradnak, kiengedve kezükből az utolsó esélyt hogy új(második) életet kezdjenek még időben.

B, Kihozzák a legjobbat a mostani heylzetből és tovább lépnek, persze ez neked nagy lelki törés.

Ha nem vagy önző akkor marha egyszerű a választás és igen nem vagy gyerek, tanuld meg feldolgozni, mert még Te is kerülhetsz hasonló helyzetbe és ha most jól figyelsz (nem homokba dugod fejed) akkor még időben el is kerülheted azt.

Megértelek. De ha beszélsz mindkét féllel külön-külön és tényleg ez a legjobb megoldás, akkor bele kell törődnőd, mert az a fontos, hogy jó legyen nekik. Fiatalok még, kezdhetnek új életet és lehet, hogy sokkal boldogabbak lesznek így.De ettől még biztosan ugyanúgy fognak szeretni.

Beszélj velük és ha nem menthető a dolog, akkor sajnos csak annyit tudok mondani, hogy FOGADD EL a döntésüket.

Majd idővel Te is hozzá szoksz a dologhoz. Ja és sajnálom amugy.

Először csak néztem a kérdésed, hogy elírtad tán az életkorod, de nem. Biztos nehéz, de már tényleg nem gyerek vagy. Én is 27 vagyok, nekem is 49 éves az apám és 44 az anyám.....de ők 3 éves koromban váltak el:( Addj hálát, hogy úgy nőhettél fel, hogy együtt voltak. Már nekem is van családom, lányom most 5 hónapos. Nagyon remélem, hogy végre valaki a családban felnő egészséges családban. Ő lenne az első. (és akkor visszamentem a dédszülőkik kábé, meg unokatesók másod unokatesókat is néztem)

Ez az élet. Törődj bele.:(

Van amikor a gyerekek megzsarolják a szülőket "meghalok ha ti elváltok!" ezt nem tartom normális dolognak!

A szüleid meghoztak egy nehéz döntést, próbáld elfogadni és úgy rendezni hogy minél kevésbé bonyolódj bele. Biztos nem lesz könnyű, de mindkettőjüket szereted és meg fogod szokni hogy két különböző időpontban fogod látni őket. Ne lepődj meg ha tovább bonyolódik majd a probléma, pl. ki lesz nálatok Karácsonykor, kihez mentek Szilveszterezni, kit segítesz anyagilag, vagy ki segít téged, ilyesmi.....

Az idő minden problémát megold.

BÚÉK és sok szerencsét!

Az én szüleim 24 év házasság után váltak, meg is lepődött mindenki, mert nem éltek "rosszul", legalábbis kívülről így tűnt, de ennyi év után "meghalt" a kapcsolat.

Nem éltem velük már, de nagyon kiakadtam, rosszul esett, de elfogadtam. Viszont megváltozott a feléjük való felelősségem, mert addig ott voltak egymásnak. Mindig azt kellett támogatnom jobban, aki jobban rászorult: pl. jártam az elején apuhoz takarítani, lefőztem egy hétre előre, mert ő nem tudott főzni és hasonlók. Szóval így tudsz nekik segíteni! Legyél annyit velük, amennyit csak tudsz és amennyire igényük van! Nagy feladat ez, néha nem is könnyű, de igaz az, hogy az idő mindent megold és én is éreztem, mikor már nem voltam nélkülözhetetlen többet (kicsit rosszul is esett:) ).