Mit csinálják az anyukámmal? Nem tudok mit kezdeni a helyzettel.18/L

15 éves voltam, amikor a szüleim elváltak. Papíron elhidegülés volt az oka, gyakorlatban anyukám megcsalta apukámat KÉT férfival is, amiről apukám mit sem tudott. Anyukám az utóbbi férfiba beleszeretett, elvált apumtól. Feltette a kérdést, hogy kivel maradok. Iszonyúan dühös voltam rá azért, mert 13 éves koromban azzal kellett szembesülnöm, hogy anyukám más férfiakkal találkozgat és közben a szemembe hazudott (csak nem tud(ott) hazudni..), és mindezt én nem árultam el apumnak, mert azt hittem, hogy futó kaland lesz, és nem akartam tönkretenni a családomat. Akkor a kérdésre azt válaszoltam, hogy apukámmal maradok. Erre jöttek tőle az ellenérvek, hogy akkor rám fog szakadni az itthoni háztartás, rosszabb lesz a helyzetem anyagilag, stb., de mindezek ellenére tartottam magam a kijelentésemhez, és maradni akartam. Anyukám megsértődött, egy hétig nem beszéltünk. Nekem ez nagyon fájt, de később megbékéltünk. Ő elköltözött, egyből összeköltözött a párjával, én nekem tényleg a nyakamba szakadt a háztartás, mivel azelött mindent anya csinált. De végülis hamar belejöttem, ma már kész háziasszony vagyok, nincs szükségem semmilyen segítségre. Anyagilag majdnem tönkrementünk, mert apukám ugyan nagyon sokat dolgozik, mégis alig tudja fent tartani a lakást. Lelkileg megtörtem, hetekig nem tudtam rendesen aludni, nagyon rossz volt, de már mindegy, megerősített a dolog. Nem rég tudtam meg, hogy anyukám kapcsolata a párjával tönkre ment, a párja elhagyja őt. Ő teljesen tönkrement idegileg, és nem tudja mit csináljon: ott maradhatna abban az albérletben, de fél, hogy nem tudja egyedül fenntartani és az egyedülléttől. Haza is jöhetne, mivel apukám még mindig szereti őt, de nem akar, mert fél szembenézni azzal, hogy itt hagyott minket, fél attól, hogy apukám esetleg újra akarja kezdeni a dolgot vele, és fél az anyósától, aki gyakorlatilag felnevelte őt. Nem is fél, inkább csak bűntudata van. Én próbálom őt támogatni lelkileg, de nem mindig megy, mert nem tudom neki megbocsájtani azt, amit tett, pedig most nagy szüksége lenne rám. Nagyon sokszor nagyon labilis állapotban van, van hogy felhívom, és otthon sírdogál egyedül. De nekem is folyik az életem, érettségi, suli, akármi, és annyira nincs erőm most. Mit tegyek, hogy elfelejthessem azt, ami annyira beleégett a tudatomba és meghatározta az életemet? Kérlek, adjatok valamilyen tanácsot!