Milyen esetekben ítéli meg a bíróság az apának a gyerekeket?

Nagyon ritkán. Többnyire csak akkor, ha az anya alkoholista, drogos, vagy kiáll az utcasarokra pasast keresni. De ezt nehéz bebizonyítani.

Nagyon ritkán akkor is, ha az anyának nincs munkahelye és nem tudja eltartani a gyereket. Csak a Gyes-ből meg a gyerek utáni tartásdíjból él ő is.

A bírónők NEM a gyerek érdekeit nézik, hanem az anyáét.

A gyermekelhelyezési perek 2-3 %-ban ítélnek az apa javára. 10-15 %, ahol a szülők megegyeznek a közös felügyeletben. A többi esetben az anya javára döntenek, függetlenül attól, hogy ki tudná jobban eltartani a gyereket.

Ezt egy válóperes ügyvéd barátunktól tudom és ez a tapasztalatom is.

Nálunk a párom megnyerte a gyerekelhelyezési pert, ami 3 évig tartott. A legfontosabb érv az apa mellett: az igazságügyi szakértői pszichológus véleménye, illetve a pedagógiai szakvélemények és a környezettanulmány volt. Természetesen minden eset más, de azért nemcsak akkor lehet nyerni, ha az anya drogos, alkoholista stb. Náluk inkább az billentette el a mérleg nyelvét, hogy hetente 4* az apa ment az óvodába a gyerekért, ő volt vele otthon betegszabadságon - és nyilvánvalóan a kislány is jobban ragaszkodott az apjához.

Szerintem (mivel a baráti körben is van példa rá, hogy az apa nyert) nem automatikusan feltétlenül az édesanyának ítélik a gyereket, inkább a szakvéleményekre súlyozottan alapozva dönt a bíró, hiszen indokolnia is kell a döntését.

Sajnos, csak nagyon-nagyon ritkán. Nagyon látványos és nagyon nyomós ok kell ahhoz (erkölcstelen élet (= utcasarkos), drog, pia, folyton váltogatott pasik, a gyerek fizikai bántalmazása vagy elhanyagolása (az érzelmivel nemigen törődnek)), hogy tudomásul vegyék, hogy férfi is képes és tud gyereket nevelni, sokszor különbül, mint egy soha-fel-nem-nőtt, érzelmileg gyermeteg és a végletekig önző kislány-anya (mert nőnek nem nevezném).

Mivel a családjogi bírók zöme ma Magyarszágon nő és ostoba hisztérika - tisztelet a kevés kivételnek -, hamar azonosul a "szegény anyával" és majdnem mindig az anyának ítéli a gyereket, akkor is, ha az apa százszor különbül tudná nevelni. (Nem csak anyagi okok miatt.)

Egymilliószor leírtuk már: a bíróság minden körülményt értékel, és oda helyezi el a gyerekeket, ahol jobb helyük van.

Ergo akkor ítéli oda, ha ott van jobb helyük. Ennyi. Minden más hazugság és önámítás a nők részéről.

A 3. tökéletesen leírta a figyelembe vett szempontokat és körülményeket - amelyik félnél ezek jobbak, oda ítélik a gyermeket.

Az, hogy az apa csak akkor kapja meg a gyereket, ha az anya drogos/alkoholista/prostituált egy kb. 30 éve nem élő szemlélet. Másodfokon az apák 40%-a nyeri meg a gyermekelhelyezési pereket, tehát ahol valóban küzd érte az apa, ott van reális esélye!

Nagyon kicsi, pár hónapos gyermekeknél kizárt inkább, hogy az apa kapja, tehát mikor még szoptatja az anyuka, stb. De 1-2 évest már simán odaítélnek, ha úgy vélik az apánál lenne jobb helye.

Gyermekelhelyezés statisztika

"A képet azonban árnyalja, hogy míg a közös megegyezéssel befejeződő bontóperek 92 százalékában úgy egyeznek meg a felek, hogy a gyermek az anyánál marad, a vitás perekben a bíróság 60:40 százalékos arányban döntött az anyák javára. A vizsgált perek adataiból az is kiderül, hogy a perekben ítélkező bírák túlnyomó többsége nő."

"A hat éven aluli gyerekek szinte kivétel nélkül az anyjukhoz kerülnek, s ennek semmi köze a szülői kvalitásokhoz - mondta. - Egy kisgyerek élete első éveiben sokkal többet van együtt az édesanyjával, észszerű hát, hogy hozzá ragaszkodik jobban. Ezt a pszichológiai szakvélemények is kivétel nélkül megerősítik. Az apákhoz való szorosabb kötődés általában tízéves kor után alakul ki, akkor már vannak közös élmények, nagy beszélgetések. A serdülők elhelyezésénél már inkább az apák felé billen a mérleg nyelve."

"Egymilliószor leírtuk már: a bíróság minden körülményt értékel, és oda helyezi el a gyerekeket, ahol jobb helyük van."

Nem tudom, ki írta ezt le egymilliószor, de ez a gyakorlatban nem igaz. Aki valaha is volt már hosszabb bírósági eljárásban peres fél, az pontosan tudja. Kevésbé múlik a dolog a valós tényeken, mint az ügyvédeken, a szülők kommunikációs és manipulációs képességein, valamint, akár elismerik, akár nem, a bíró nemén és attitűdjén.