Hogyan élitek túl, ha a férjetek közli másba szerelmes és nem vagy már fontos számára? Hogyan lépjek túl?

Ilyenkor muszáj cselekedni, különben tényleg beleőrülsz a gondolataidba, érzéseidbe.

Add be a válópert. Kezdj el albérletet keresni. Ha maradsz a közösben, ott minden a régi életetekre fog emlékeztetni. Addig is próbálj minél kevesebb időt otthon tölteni. A munkaterápia ilyenkor nagyon jó. Munka után csinálj csupa fárasztó dolgot (sport, császkálás, bármi), hogy mire hazaérsz, csak aludni legyen energiád. Ha így sem megy az alvás, egy enyhe altatót is bevethetsz. Eközben is telik az idő, az idő pedig a legjobb gyógyír.

Nekem a legyünk barátok dolog sosem vált be. Meg kell szakítani minden kapcsolatot és erőszakkal is kényszeríteni magad, hogy a saját dolgaidra koncentrálj, ne a férjeddel legyél elfoglalva. Se a visszaszerzésével, se a bosszúállással.

Sok erőt kívánok neked, tudom hogy nagyon nehéz. De mindig van tovább, leszel még boldog egy téged megérdemlő társ oldalán.

Lezárod, és teljesen új helyen, új emberekkel, elinditod az életedet.

A 3-as elég jól beszél:)

Nálunk fordítva van. Mi viszonylag sokat vitázunk, és ezt külső szemlélő is látja, sokan nem is értik mi tart minket össze.

De mégis jóban -rosszban támogatjuk egymást, és az élet "nagy" dolgaival kapcsolatban egyetértünk, közösek a céljaink és szeretjük mi egymást, csak hiányzik számomra a meghittség. Persze vannak romatikus és meghitt pillanatok is, de a hétköznapok nem olyanok. :-(

Őszíntén szólva, én mindig sóvárgok egy harmonikus kapcsolat iránt, ahol esténként összebújva beszéljük át a napot.Jelenleg mégsem tudom elképzelni, hogy valamelyikünk félrelépjen. Gyanítom , hogy a túlterheltség miatt van a sok vitánk. Az, hogy melyik a jobb féle kapcsolat, mindenki döntse el maga.

Azonban a környezetemben annyi olyet látok, hogy a harmonikus, számomra irigylésre méltő párok közül valamelyik fél félrelép, fölfoghatatlan számomra.. Aztán később meg vissza akarja sírni magát, játszik a megcsalt fél érzelmeivel.

Szerintem is próbálj új impúlzusokat vinni az életbe. Ha nem is mész albérletbe, rendezd át a lakást, vegyél új képeket, vagy ha teheted fesd át a falakat, de semmi képpen ne hagyd érintetlenül az otthonod.

Menjd el fodrászhoz, keress bármi olyan elfoglaltságot, ami örömet okoz neked. Én a szakításos időszakomban az elején, folyton valamelyik barátnőm nyakán lógtam. Úgy jó egy hónap kellett, míg "mertem" egyedül maradni, de még akkor is rossz volt, szóval foglald el magad, hogy teljen az idő, s gyógyuljon a seb.

nővéremet 9 év után hagyta ott az akkor már vőlegénye, pedig abban az évben költöztek össze saját lakásba. én mentem oda akkor hozzá, romokban találtam szegényt... megállás nélkül zokogott. borzalmas volt látni. és igen, azt hiszem a lehető legjobb döntést hoztam akkor: betettem a kocsiba és hazahoztam (én még a szüleimmel élek). onnantól kezdve egy könnycseppet nem ejtett, hogy belépett a lakásunkba.

én neked is ezt tudom tanácsolni, azonnal szedj össze néhány ruhát és menj el onnan, barátnőhöz, távoli rokonhoz, BÁRHOVÁ, de el onnan! és hidd el, tudom, közhely, de ez az igazság: idővel enyhülni fog. nővérem azóta megtalálta a (remélhetőleg) igazit és épp a babát tervezik :) szóval tudom, azt hiszed most megállt az élet és nem tudod, nem látod, mikor és mitől lehetne ez jobb. de az lesz!

Hát én igyekeznék valahogy pozitívan felfogni. Ha még nincsenek gyerekek, akkor igazából még egész jó helyzetben vagy, ha lennének, még fájdalmasabb lenne az egész.

Én azt hiszem, hogy igen gyorsan dobbantanék külföldre szerencsét próbálni, közben pedig a sok-sok új élmény, új ország, új emberek, új munkahely annyira lekötne, hogy nem lenne időm gondolkodni sem. Sokat kirándulnék, sokat sportolnék, az kicsit levezeti a feszkót, persze...

Kezdj valami merőben újat, akár tanulj valami újat, de mondom, én előbb sokkolnám magam és az érzéseimet egy nagy ugrással külföldre.

Annyira még sem lehetett "szuper" a szex,ha beleszeretett valaki másba!

Sajnálom ami Veled történt!