Van itt olyan, aki már felnőtt volt, mikor elváltak a szülei?

Szerintem 22 évesen már vagy annyira felnőtt és érett, hogy elfogadd azt, hogy ha két ember eltávolodik egymástól, nem szerelmesek, akkor szét akarnak válni, hogy tovább, azaz újra élvezhessék az életet. Még akkor is, ha a szüleid. Attól még ugyanúgy szeretnek téged, ugyanúgy anya és apa marad, csak nem egyszerre fogsz velük mostantól találkzni. Persze fel kell dolgozni ezt is, hiszen egy változás, de gondolj arra amikor sajnálod a család széthullását, hogy egyénenként azonban így sokkal boldogabbak lesznek. Megtalálják újra a szerelmet, teljes életet tudnak élni.. stb.

Szóval kicsit arra próbálok rávilágítani, hogy neked nem szűntek meg létezni, viszont saját maguknak már egy ideje nem léteztek és ezen most változtattak.

Az új párjukkal kapcsolatban, meg ne arra gondolj, hogy "jaj itt ez az ember, aki elveszi tőlem anyát/apát" vagy hogy "mit akar ez itt a mi életünkben", hanem hogy "anya/apa találkozott egy olyan emberrel, aki boldoggá tudja tenni, akkor ez engem is boldoggá tesz és elfogadom ezt".

Nekem 21 évesen váltak el a szüleim. Régóta egyértelmű volt, hogy válniuk kellene, sajnálom hogy ilyen későn jöttek rá ők is.

Nekem nem okozott problémát később a szüleim új párjainak elfogadása, örültem hogy végre boldogok, nem saját magamat sajnáltattam a töténetben.

Ennyi idősen már nem laktam otthon, önálló voltam, nem érintett különösebben a dolog.