Miért olyan fura, hogy nem vagyok szomorú, mert a szüleim elváltak?

Mert már megszoktad. Jól érezd magad, nincs ebben semmi rossz. Gondolom, anyukáddal élsz - apukáddal tartod a kapcsolatot?

Nekem szimpatikus, hogy ilyen éretten kezeled a dolgot :) Teljesen megértelek, nekem is elváltak a szüleim, bár én sokkal fiatalabb voltam, mint Te. Most 21 vagyok, 4 éves voltam, amikor elváltak, tehát volt időm megszokni. Először furcsa volt, de később megértettem, hogy jobb lesz így, mint örökös veszekedésben élni. Mindkettejüknek van új párja (apa újra is nősült), de velük is jóban vagyok. Szerencsésnek mondhatom magam, mert túlzás nélkül mondhatom, hogy mindketten a saját gyerekükként szeretnek. Persze nem volt egyszerű, amikor gimis koromban egy hetet voltam "itthon", egy hetet "otthon" apáékkal és anyáékkal felváltva, úgyhogy elég sokat ingáztam. A barátaim meg folyton kérdezgették, hogy nem rossz-e, hogy két helyen lakom, de mindig úgy voltam vele, hogy inkább így legyen, mint az, hogy rossz legyen a kapcsolatunk. Ja igen. hogy válaszoljak a kérdésedre, szerintem egyáltalán nem fura a hozzáállásod; emiatt ne érezd rosszul magad. Valószínű, hogy nem csak a szüleid, hanem te is érezted, hogy együtt már nem megy. (Ezt azért gondolom, mert írtad, hogy azóta boldogabb vagy.)