Mit tegyek? Hogyan gyűjtsek erőt? Fel lehet állni ebből?

Össze kell szedni magad és nagyon erősnek lenni bármennyire is nehéz. Ragadj meg minden segítséget. Az apa fizessen gyerektartást (ha van rá mód ideiglenesen próbálj meg tőle többet kérni). Önkormányzathoz be kell menni, egyedülálló szülőként jár a magasabb családi pótlék, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás. Minden szolgáltatónál ahol valamit fizetsz, kedvezmény is jár neked. Amúgy az önkormányzat biztos tud segíteni a lakhatásban is, olcsó albérlet, ilyesmi. A munkaügyi központokban szokott lenni csomó állás, ott is beszélj illetékessel, hogy mi a helyzetet. Tehát ne csak úgy menj oda mint munkanélküli, hanem vázold a helyzetet, hogy most bajban vagy, lehet találnak valami megoldást.

A legfontosabb, hogy ne hagyd el magad, tarts ki. Ki fogsz ebből lábalni. A tanulságot pedig ne feledd! Mindig a saját lábunkon kell állni, sose másra támaszkodva, mert bárki bármikor leléphet! Kívánom, hogy mihamarabb sikerüljön helyretenni az életed!

#15, érdekes, én nem egy ravasz taktikust látok, hanem egy normális, jó embert, aki miután nevelte évekig más gyerekét, a szakítás után is biztosít a volt párjának és a és a gyereknek kosztot-kvártélyt a háztartás vezetéséért cserébe. amíg szükséges.

Az meg, hogy két független ember, akik egy fedél alatt laknak, és müxik köztük a kémia, élnek egymással szexuális életet, az tökéletes magánügy, amíg mindkettő beleegyezik, nincs benne semmi rossz. Egyébként meg a Kérdező érdeke első sorban, mert emberünk valószínűleg annál később fog új tartós kapcsolatban hajtani, ami - ahogy Kérdező is leírja - nyilván a közös lakhatás megszűntével járna.

Egyébként én ezt a kapcsolatot a Kérdezővel szemben egyáltalán nem látom veszett fejsze nyelének, a srác valószínüleg rájött, hogy túl korán ugrott be egy kvázi "férj és apa" szerepbe, mai divatos szóval "nem élte ki magát". Így most semmi más nem történt amellett, hogy pro forma deklarálták a szakítást, valójában egy nyitott kapcsolatban élnek egymással. És hát ilyen helyzetben jelentős esély van arra, hogy a srác megír néhány kört, amit nem írt meg 20 éves függetlenként, amiből pont arra jön rá, hogy neki a párja és az eddigi élete kell... mondjuk úgy, hogy az ilyen helyzetekben TELJESEN TIPIKUS 3. éves válságról szól valójában ez a kérdés... nálunk zasszony volt 17 amikor összejöttünk, a 3. évben ugyanúgy beütött ez a típusú válság, külön voltunk pár hónapot, oszt kész... ennek 12 éve... ha most félretesszük az itt szokott "megcsaláááááás égszakadás-földindulás" megközelítést egy pillanatra, azzal kell szembesülnünk, hogy az ember (nemtől teljesen függetlenül) valójában egy idegen partner ágyában tud rádöbbenni a leggyorsabban arra is, hogy valójában mennyire szereti a párját...

Szóval Kérdező, amellett, hogy én is azt mondom persze, hogy nem jó ez a típusú erősen függő helyzet egy kapcsolatban SE, és igyekezz azon, hogy munkát találjál meg ilyesmi, szerintem ne temesd ezt a kapcsolatot se. Kontrollálni persze még véletlenül se próbáld, de legyél azon, hogy szeressen haza menni, és jól érezze magát otthon, amikor együtt vagytok, dobj fel hétvégén napközbenre valami közös programot, bármi... szóval véletlen se csimpaszkodj, csak éreztesd, hogy továbbra is fontos neked... ennyi.

ez szép és jó de ha közben találsz egy tisztességes pasit ne hagyd elmenni.

jusson eszedbe ez ezzel bármikor megismétlődhet de az uj pasi lehet nem ilyen lenne

írjál nyugodtan. én is hasonlóan érzem magam, hol jobban, hol rosszabbul, hol reménykedve, hogy látva a kőkemény valóságot. nem segít a pasik össze-vissza viselkedése :( én sem tudom, mire számítsak, némaságra, játékra vagy szexre...

írd ki magadból, másnak (nekem biztosan) segítesz, ha megosztod a gondolataidat meg a történéseket. fel a fejjel.