Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit tegyek? Hogyan gyűjtsek erőt? Fel lehet állni ebből?
Előző kapcsolatomból született kislányom. A "jelenlegi" párommal eddig minden rendben volt. Már 3 éve élünk együtt, és mindent vele képzeltem el, vele terveztem a közös jövőt, stb...kiderült, hogy nem érez már semmit irántam, és hogy nem ez az első alkalom, hogy ez az érzés kimúlt belőle, csak eddig valahogy magától rendbe jöttek a dolgok (anélkül, hogy tudtam volna róla) Most pár napja szakítottunk, egyedül vagyok, jelenleg nincs munkám sem, ezerrel keresem az utóbbi 3-4 hónapban de sajnos semmi.
A legnagyobb gondom, hogy albérletet kell keressek, melót kell találjak, ahhoz, hogy boldogulni tudjak a kislányommal, ráadásul most kezdtük a sulit is...Hálás vagyok amiért eddig ilyen tisztességben nevelte, de most úgy érzem, mintha eljött volna a világ-vége. nincsenek testvéreim, szüleim, rokonaim, én és a gyerek vagyunk egymásnak, mit tegyek? Nem tudom mennyi erőm lesz, vagy lesz-e ezt végig csinálni. Az édesapa le se tolja a lányát...Én pedig már nagyon sokat szenvedtem ez előtt a kapcsolat előtt a lányomért, és hogy megpróbáljak mindent érte....(3 év anyaotthon, és albérletből albérletbe) Kérlek adjatok tanácsot, vagy menjek el orvoshoz? olyan gondolataim vannak, hogy inkább le se írom...
válasza:Ki fogod bírni, mert muszáj lesz a gyermeked miatt. Kezdj neki a dolgoknak és meglátod, egyik megoldás adja a másikat. Olyanok segítenek majd, akikről nem is feltételezed. Pokoli nehéz időszak, de utána meg fogsz erősödni, mert hited lesz önmagadban.
Tapasztalatból írom. Három évvel ezelőtt ugyanabban a hónapban váltam el hosszú procedúra után, halt meg hirtelen édesanyám és végleg megromlott a biztosnak hitt párkapcsolatom. Nagyon megzakkantam, lefogytam, de azért is talpra álltam, magam és a gyerekeim miatt.
Ma már jól vagyok és tudom, hogy nincs lehetetlen.
Kitartást ! Menni fog !
válasza: válasza:Nagyon ingadozó az állapotom.
Egyszer úgy érzem el tudom engedni és meg tudom oldani, hisz a lányomért meg kell....a másik pillanatban meg nem látom a jövőm, csak a bizonytalanságot, nincs semmi életkedvem.
Nagyon szereti a kislányt, és az nehezíti meg ezt helyzetet, hogy addig itt kell maradnunk, míg nem találok melót és szedem össze magam...ő is azt mondta hogy segít amiben tud, de neki egyedül lét, és szabadság kell.
Senkim sincs akire támaszkodhatnék, csak ő, Ő aki már nem szeret, és még is itt kell egy fedél alatt lennem vele, ebben a kínban, mert nem tudok hová és miből menni, de nem tudom meddig bírom még.
válasza:Minden helyzetből fel lehet állni, de tény, hogy a tied nem a legegyszerűbb. Mindenképpen keress egy pszichiátert, mert először a fejedben kell rendet tenni. Van tb finanszírozott rendelés is, arra nem kell költened. Nem tudom milyen városban élsz, de először megpróbálhatnál csak egy szobát bérelni, az kevesebbe kerül. Kérdezd meg az önkormányzatnál, hogy van-e valamilyen szociális támogatás, segély, lakhatási támogatás, vagy valami, mert átmenetileg nagyon nehéz helyzetbe kerültél. Vedd fel a kapcsolatot a védőnővel, szerintem ő is tud neked tanácsokat adni, legalább azzal kapcsolatban, hogy hová fordulj.
Sok erőt és kitartást kívánok. A kislányod miatt biztosan nem fogod feladni. Neki szüksége van rád.
válasza:Ki kell bírnod, hogy ott lakj vele, nincs más lehetőség. Örülj, hogy így áll hozzá, ki is dobhatott volna. Nézd a jó oldalát. Legalább ösztönözni fog arra, hogy minél intenzívebben keresd a munkát és próbálj elköltözni.
Tisztességes és őszinte volt Veled, szereti a gyerekedet, közelíts így a dolgokhoz és fogadd el a döntését, még ha nehéz is.
válasza: válasza:Végigjártam ezt az utat, sőt, még most is járom. A védőnő nem segített semmit, de ez emberfüggő, megadta az sztk-s pszichiátria számát. Jártam 4 hónapig, gyógyszeres és pszichoterápia, eredmény minimális. Sem a helyzetet, sem a problémákat nem oldja meg ugyanis helyetted senki. Ha jó szakemberhez kerülsz, valamit segít lelkileg, nekem a pszichológus mondott olyan mondatokat, amik néhány tüskét kihúztak. De miután kikezdett velem, ott kellett hagynom.
Ezzel nem azt mondom, hogy ne menj, sőt, menj. A gyógyszerek átmeneti enyhülést adnak, ami jó arra, hogy kicsit távolabbról lásd a dolgokat, és másra is tudj figyelni. Magyarul segítenek túlélni.
Önkormányzatnál, munkaügyi központnál nem adtak segítséget, anyaotthonhoz munkaviszonyt kértek. Munkát kisgyerekkel nagyon nagyon nehéz találni. Én még mindig nyelek a férjemmel egy háztartásban ezek miatt, borzalmas. Főleg a tudat, hogy bár normális, nem szeret már, csak elvisel, segít muszájból, és néha egyszerűen levegőnek néz. A megoldás csak egy normális munka, amiből külön lehet költözni a gyerekkel, bármilyen szűkösen is. Nekem ez áll küszöbön, kívánom, hogy hamar eljuss ennél tovább is.
válasza:köszönöm az eddigi válaszokat...kicsit jobb most.
Kedves 7-es...igen, segít, segít abban, hogy a gyerek ne kerüljön az utcára, ugyanakkor 5 napja még azt beszéltük ki festjük a gyerek szobáját, egy hete azon poénkodtunk, hogy rálátunk az osztálytermére majd, idén nem tudtunk nyaralni, mert nem volt melom, de jövőre elmegyünk mindenkép (pedig elmondása szerinte 2-3 hónapja elmúlt a szerelem) ezek a szavak fájnak a legjobban, meg az h hazajön és megy is....ő úgy zárta le a kapcsolatot, hogy azokat a kérdéseket tette fel magában, hogy most jelen pillanatban mire van szüksége, család vagy szabadság (utóbbi mellett döntött) esélyt nem akar adni az elmúlt 3 évnek....én attól félek ha közben (míg még nem állok meg a lábamon) jön egy személy az életében, aki elrontja ezt, és már mindegy lesz neki, csak menjek.
Nem hinném, hogy sok húszon éves nő (fiatalok vagyunk 24 évesek) ha beleugrik egy kapcsolatban és azt hallja hogy az exem még ott lakik a gyerekével ezt tudná kezelni, és ha bejön a rózsaszín köd, nem tudom mi lesz.
Minden esetre most jól esett ezt kibeszélnem.
Anyaotthonokban évekig várólistára kerül az ember, családsegítő és gyámhivatal keresetem miatt rám szállna. (régen mielőtt anyaotthonban kerültem, aznap kellett bevinnem majdnem a lányomat 3 egy intézménybe, mert egyik este már nem volt fedél a fejünk felett, ott, előttem a papírokkal-toll a kezemben akkor csörrent meg a telefon, hogy felszabadult egy hely egy otthonban) A világ 2.legnagyobb csodája volt, és nem szeretnék még egyszer olyan helyzetbe kerülni, hogy elszakadjak tőle, megpróbálok mindent megtenni, csak nehéz, kilátástalannak látom a jövőm, és nem tudom merre induljak...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!