Váljak vagy még várjak?

Amikor a mi házasságunk ide jutott és a saját eszközeink már nem segítettek, akkor elmentünk párkapcsolati terápiára. Egy kívülálló ugyanis meglepő tisztasággal képes látni a buktatókat. Nagyon sok mindenre rájöttünk. Nem garantálják, hogy nem váltok el, nem ez a céljuk, hanem a tisztánlátás kettőtökkel, a kapcsolatotok jövőjével.

Mi a végén elváltunk, de ha lehet egy válásra ezt mondani, nyugodt szívvel tettük, mert minden követ megmozgattunk, hogy megmentsük. Megváltoztunk az évek alatt, már nem volt mit tanulnunk egymástól, nem tartott a kapcsolatunk semerre. Azóta is nagyon jóban vagyunk, mindketten megtaláltuk a párunkat egy másik emberben.

Szerintem kár húzni-halasztani, ha még nincs gyereketek. Nem köt össze igazából semmi, akkor miért ne kereshetnétek még tovább egy hozzátok jobban illő társat.

Gyerekkel más lenne a véleményem, de így most egyértelműen válás.

Nem lehet, hogy ez a normális menete egy kapcsolatnak?

Annyi kérdezőtől látni hasonló sztorit, és én is kb. itt tartok az életben, hasonló kérdésekkel. És azt gondolom, hogy oké, váljunk el, kezdjünk új kapcsolatot, de aztán megint eltelik 10 év, és akkor az új embert ugyanúgy unni fogom, mint a mostanit...

Ha csak a válás vagy a sültgalamb várása jöhet szóba és a megoldásra nem vagy hajlandó, arra, hogy magad tegyél az ügy érdekében,

akkor inkább válj! Még most gyorsan, amíg nincs gyerek!

A gyerek ugyanis nem fogja a kettőtök kapcsolatát megváltoztatni. Csak szenvedni fog egy rideg vagy éppen veszekedős "családban". Esetleg később válsz, és akkor hétvégi apuka, frusztrált anyuka meg talán valami pótapuka lesz a gyerek családja... Nem lenne jobb megelőzni ezt?

Szóval gondolkodj el, hogy szerelmes vagy-e a párodba, képes vagy-e őszintén beszélgetni vele arról, hogy mit szeretnél... Csak így oldhatod meg. Ha nem, vagy ő nem vevő erre, akkor meg tényleg jobb mielőbb befejezni és keresni hozzád illőbbet.

" sok mindenben mások vagyunk (életvitel, mentalitás, felfogás, stb.),"

Hát ezt egy ideig elfedi az egymásért érzett öröm, de hát csak előjön, hiába a közös nyaralás (?), beszélgetés, miegyéb.

Szóval, szerintem váljatok, még marha sokéig fogtok élni, - nem kellene így.

Ez kihűlt és kevés esély van arra, hogy kölcsönösen találtok valamit egymásban mitől újra fellángolna. Ha már bántjátok is egymást az a gyűlölet előszobája. Inkább most lépjetek amíg szeretettel gondolhattok majd egymásra mint később esetleg másik rosszba menekülve mert az is jobb mint ez!

Ha a józan ész nem ad egyértelmű választ, keress emócionális tanácsot.

Tedd fel magadnak a kérdést, - boldogsággal töltene el ha kiderülne, hogy babát vársz ...?

Itt a válasz a kérdésedre.

off:

A 3#-as válaszolónak meg:

Nem! Ez nem normális menete a kapcsolatnak!

Akinél ez a normális, aki újabb és újabb kapcsolataiban mindig ide lyukad ki, hogy elhidegül, nem bírja elviselni a másikat, az vagy nem tudja mit akar és mitől lenne boldog, vagy egyszerűen nem szerelemből választ, csak úgy belemegy a kapcsolatba ezért vagy azért, tehát sodródik.

(Persze néha szerelemből induló kapcsolat is eljuthat ide, azokban az esetekben, ha az alanyok még túl fiatalok! És csak később jönnek rá, hogy teljesen máshogy szeretnek élni, teljesen mások a hosszútávú céljaik... Akkor igen, egy szerelem is végződhet így. De ha valaki tízévente vagy ötévente, mindegy, szóval mindig ide lyukad ki, ott nem a fiatalság a baj, hanem önmagának nem ismerete vagy társfüggőség, félelem az egyedülléttől, egyebek...)

"Nem lehet, hogy ez a normális menete egy kapcsolatnak? "

Nem. Ez talán elterjedt probléma, de attól még nem lesz normális dolog.

"Annyi kérdezőtől látni hasonló sztorit, és én is kb. itt tartok az életben, hasonló kérdésekkel."

Ha sok ember képtelen megtalálni egy feladat megoldását, attól az még igenis létezhet. És érdemes törekedni rá.

"És azt gondolom, hogy oké, váljunk el, kezdjünk új kapcsolatot, de aztán megint eltelik 10 év, és akkor az új embert ugyanúgy unni fogom, mint a mostanit..."

Úgy lenne érdemes választani, hogy tanulsz a korábbi hibákból. Meg kell nézni, hogy mi az ami jó volt benne, mi az ami nem, miből kellene több vagy kevesebb, vagy szimplán másabb. És akkor ilyen párt kell keresni.

Csak úgy hasra ütéssel dobálózok: ha te mindegyiket unod, akkor talán nem a garasos svéd apuka típusból kellene választani, aki tisztel, tisztességesen dolgozik aztán csak tvzne és pihenne otthon, hanem egy igazi kalandort, legyen az pókeres, bázis ugró, saját vállalkozással, vagy alkalmi munkákkal. Ha neked erre van igényed, akkor ilyennel érdemes kezdeni.

Több párt ismerek szerencsére akik több, mint 20 éve nagyon boldogok. Persze ez idő, energia, macera. Dehát mire másra fordítanád, mint arra, hogy megtaláld az ideális társat, akivel életed hátralévő részében boldog lehetsz?

sok mindenben mások vagyunk (életvitel, mentalitás, felfogás, stb.)

Ez hosszútávon nem sok jóval kecsegtet! Az elején még izgalmas, meg jó más dolgokat kipróbálni, de az ember nem nyomhatja el magát!