Morbid: Mit érzett/ (érezhet) az a házastárs, akinek a párja az eltávolodás vagy a válás miatt öngyilkos lett?

Én tényleg meg akartam, de csak kísérlet maradt.

Télen késő este, miközben ő a szobánkban volt kimentem az erkélyre kabátban, kiültem a korlátra, becsuktam a szemem és hátradőltem. Már a súlypontomon is átestem, amikor megragadott és visszarántott. 107 kiló voltam, ő 62 gondoltam úgyis kiejt ezért még lentebb rántottam magam, de nem, minden erejét belevetette és remegve, mint egy kocsony visszahúzott. Nem érdekelt volna, ha meghalok. Fizikálisan még élek, de belülről azon a napon tényleg meghaltam.

Nem bántani akartam, csak meghalni!

Szia!

Én együtt éltem az illetővel 9 évet, és az elköltözésem után próbálta magát felakasztani, akkor elszakadt a kötél, és jött hozzám mutatta a nyakát, ott volt a nyoma, én akkor úgy gondoltam, csak próbálja valahogy elérni, hogy sajnáljam, megszánjam.Valójában segélykiáltás volt, és foglalkoznom kellett volna vele, de számomra a kapcsolat nem hozott semmi újat már, részemről vége volt teljesen. Rá egy évre sikerült neki az akasztás. Szinte mindennap eszembe jut a személye, és többször álmodtam vele, néha olyan mintha itt lenne velem, valahogy hiányzik, néha nagyon erősen is. Én szerettem mint embert, de együtt élni már nem tudtam vele. Vannak olyan emlékek amiket nem lehet kitörölni.