Pár hónap ill. hónapos babával válni? Hogyan történhet ilyesmi?

én sem értem, mi van most, de mindenütt ezt látni. sőt, mi még azelőtt szétmentünk, hogy szerencsétlen gyerkőc megszületett volna, elég sz-r az ilyen.

Lehurroghatjátok a 70/N-t, de sok mindenben igaza van. Az első időben a legtöbb anyuka olyan nagyon bizonyítani akar, hogy ő milyen tökéletes anya, minden percét a gyereknek szenteli, neki nem kell segítség a gyerek körül. Elhajtja a nagyszülőket, nem fogad el senkitől jó tanácsot. Aztán pár héten/hónapon belül jön a keserű felismerés, hogy egyedül mégis sok a gyerek és háztartás, nincs idő a férjre és saját magára. A férjnek kötelessége minden nap munka után egyből haza rohanni és a gyerekkel játszani (nem számít, ha esetleg előtte volt pár óra kimenője), felváltani a fáradt anyukát, akik megfeledkeznek róla, hogy az apuka se szórakozni volt, hanem dolgozni. És igen, a legtöbb nő a szülés után csak panaszkodni tud, vagy reggeltől estig a gyerekről beszélni. Mident eltúloznak, mindent a könyvek szerint akarnak csinálni és a külvilágnak megfelelni. És igen, megfeledkeznek róla, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, nem csak a gyerek létezik, hanem egy házaspárnak egymásra is kell időt szakítani. Ilyenkor jön otthon a feszültség, rengeteg veszekedés és előbb utóbb a válás.

Azért az sem könnyű, hogy fogadj el segítséget, ha pl. a párod utálja az anyádat és nem akarja a házban látni. Viszont ő sem segít, csak elvárja hogy tiszta legyen a lakás meg pont kész legyen a kaja, mire hazaér és esténként pont éjfélkor legyen kedved cicázni, amikor ő benyomta a harmadik vacsoráját is és megunta a netezést. Aztán meg éjszaka ugorjál a babasírásra, nehogy felébredjen. A pasik nagy részének még igen sokat kéne fejlődni ahhoz, hogy ez jobban működjön. Bár olyanról is hallottam, ahol a nő kattant be. Nagyon sok helyen kilóghat a lóláb, ha az egyik fél a kapcsolatban nem figyel, a másik bizony meg is szakadhat, akkor sem fog működni. Csakis mindkettő összefogására sikerülhet! Bocs, lehet, hogy nem a kérdésre válaszoltam. 33/N

12 éve vagyok együtt (illetve lassan márcsak voltam) a férjemmel, tíz évvel ezelőtt született az első gyerekünk, tavasszal a második. Még a terhességem vége felé észrevettem, hogy valami nem stimmel. Hiába faggattam, kérdezősködtem, semmit nem mondott. Aztán kiderült, hogy összejött egy nála tíz évvel fiatalabb nővel, aki független, belevaló, lehet vele pörögni, ide-oda menni, nagyvilági életet élni. És akkor az én férjem elkezdett kavarni, hogy nem tudja mit csináljon, ő még élni akar, olyan sokminden kimaradt még az életéből,stb, stb. Egy darabig okosan (?) vártam, kértem, fenyegettem, de semmi nem történt. Közben a kisbaba megszületett, és igen amit a kérdező felhozott, megfosztott életem legszebb időszakától, mert nem tudok felhőtlenül örülni a kisbabának, és ezt már nem tudom megbocsátani neki. A nyarat végighazudta, hogy együtt lehessenek, de ha érezte rajtam, hogy továbblépni és válni akarok, egyből jött a kedveskedésével. Aztán ősszel megérett bennem az elhatározás, és szakítottam vele. Közel járunk a negyvenhez, biztosnak hittem a házasságunkat, a kisbabát inkább ő szerette volna, és mégis idejutottunk. Nincs recept a boldogságra.

33/N megint. Ja, és biztos kapcsolat NINCS. Az emberek változnak, a körülmények változnak, az elvárások és ízlések szintúgy. Lehet, hogy 20 évesen tetszik a vagány motoros rocker, 30 évesen meg rosszul leszel tőle, mert már másra van szükséged. És fordítva. De ezer más véletlen is történhet. Lehet hogy megtaláltad életed álmát, de holnap elüti egy autó. Vagy annyira jól érzi magát melletted, hogy rájön, már csak az önmegvalósítás hiányzik neki, és elmegy buddhista szerzetesnek. A családomban megtörtént, 20 év boldog házasság után! Soha nem dőlhetsz hátra! Soha nem lehetsz biztos abban, hogy holnap is ugyanilyen lesz! Soha! És soha nem lesz megfelelő idő a babád megszületéséhez sem, max. kibökhetsz egy pontot az életedből és melléalakíthatod a körülményeket. De mázli is kell ám hozzá! Mert nem egymagad játszol. Onnan kezdve pedig, hogy bárki más is beszáll a játékodba, semmi sem fog halál biztosan abba az irányba haladni, amerre te kitaláltad. Soha az életben nem tudsz elég okos lenni. Talpon csak akkor maradhatsz, ha akármi történik, jól és gyorsan tudsz alkalmazkodni az újhoz. Csak ez biztos. Más semmi sem.

10:04-es, sajnálom, hogy így végződött. Én is egyedül maradtam a pár hónapos babámmal. :( De van élet utána is, hál'istennek. Kicsit nehezebb, de nem lehetetlen. A gyerekeknek hiszem, hogy okuk van megszületni, ilyen körülmények között is. Engem ez tart életben. Sok erőt és kitartást kívánok neked! Alakítsuk meg a csinos anyukák klubját! :)

10. 04-es vagyok. Igen, az elmúlt hónapokban kezdem én is úgy érezni, hogy van élet a férjem után és a férjem nélkül is. Kezdek magamra találni, és már nem látom olyan sötéten a jövőnket sem. Köszi a biztoató szavakat.

Nem hurrogom le,de egyáltalán nem értek egyet 70/N válaszolóval.Én 2 gyerekes(17 éves,és 16 hónapos)37 éves nő vagyok.Amikor a gyerekek megfogantak mindketten ott voltuk,és mindketten AKARTUK is.Tudtuk-pláne a 2.nál-h ez nem lesz mindig sétagalopp,móka,kacagás,hanem sok végig nem aludt,sírós,dajkálós éjszaka.És az én életem most a piciről szól leginkább,ami szerintem teljesen rendben van!Én nem hagyom sírni-soha-rögtön felveszem,ringatom,ha kell,átviszem hozzánk,és együtt alszunk(ezt mi megbeszéltük,és mindketten így tartjuk jónak,tehát nincs is rajta vita vagy duzzogás).És nálunk is volt olyan,h én aludtam a picivel,pont azért,h az uram ki tudja pihenni magát,mivel ő egész nap dolgozik(értünk).Igaz,sokat teszek a kapcsolatunkért.Azon kívül,h főzök,mosok,takarítok,szinte minden teendőt megpróbálok levenni a válláról.És ha szeretne összebújni,nem szoktam fáradtságra hivatkozni...holott néha alig állok a lábamon.Esténként,amikor kettesben maradunk,sokat beszélgetünk.Figyelünk egymásra.És nekem még ott van a nagy fiú is,akinek szintén vannak problémái,és ő is igényli a napi beszélgetést...ezeket nem panaszként írtam,csak azért,h amit lehet én megteszek,de mindenhez KETTEN kellünk.Mi nagyon jól megvagyunk,mert a férjem figyelmes,és sokat van a gyerekekkel,de rossz lehet azoknak a nőknek,akik megszülik a KÖZÖS babájukat,és utána apuka úgy viselkedik,mintha ott se lenne.Szval ne csak a nőket húzzuk le.

A tegnapi 10.04-nek teljesen igaza van .Valóban nincs recept a boldogságra.A 70/N-nek is részint igaza van, csak azért ne felejtsük el, hogy a nőknek éppúgy szükségük van a törődésre,mint a férfiaknak.Tudom, mert én is egy 3 gyermekes anyuka vagyok, és úgy ,hogy közben a háztartás és a gyerekek mellett a férjem cégének a papírmunkáját is én vezetem, és bizony nálunk is voltak gondok egyik gyerek születése után, amikor jött egy szebb, jobb, csinosabb, kedvesebb 3.Én pedig nem értettem, hogy hogyan tudtam volna még ennél is többet törődni a férjemmel, hiszen már azért is hajszoltam túl magam, hogy végre vissza is kapjak valamit, mégis én tűntem kevésnek neki.Ekkor tiportam én is a férjem egóját a földbe, és rájött, hogy mekkora igazságtalanság volt ez részéről.Sok férfi szereti a tiszta ruhát rendet, kaját, imádja a családját,minden természetes nekik mégis kell nekik egy kis plussz izgalom néha , flört és az újdonság varázsa, de sokszor csak későn döbbennek rá, hogy mit kockáztatnak.Engem hál istennek nem csalt meg a férjem még időben felnyitottam a szemét, viszont ezzel bennem ébresztett akkora kételyt, hogy már én sem bízom úgy benne, mint régen, vagyis a kapcsolatunk sérült.Hibát bárkiben lehet találni én csak azt nem értem, hogy miért kell keresni a hibákat a másikban.