Mar el telt lassan egy honap, hogy megtudtam azt hogy a ferjem megcsalt, de ez a fajdalom a szivemben el fog mulni valaha?

Miért írod, hogy "megbocsatottam neki", ha valójában nem tetted?

Nincs ezzel semmi baj. Az is lehet, hogy időre van még szükséged, az is, hogy soha nem fogsz tudni megbocsátani. Ez mind előfordulhat. Az viszont nem vezet sehova, ha azt mondod, már megbocsátottál neki, miközben még nem. Ez egy olyan téves értékelése a valóságnak, ami pont lehetetlenné teszi, hogy valójában megbocsáss, hiszen azt gondolod, hogy már túl vagy ezen, holott nem.

Miből fogod tudni, hogy itt az idő, és kész vagy megbocsátani, vagy már meg is történt? Abból, hogy már nem emlegeted fel, ami történt, nem viszonyítasz, nem hasonlítasz, nem teszel mérlegre. Aki valójában megbocsát, az elfelejt. Tiszta lapot kezd. Valami megtörtént, és mégis tudunk úgy élni, mintha nem történt volna meg. Amíg ez nincs, ott nincs megbocsátás. Ott elviselés van. Az azonban egy merőben más minőség.

Szép kezdete egy házasságnak. Főleg, hogy még egy év sem telt el. Nem akarlak elkeseríteni, de nem azon kéne morfondíroznod, hogy hogyan tudnál túllépni a fájdalmadon. RAJTA KELL TÚLLÉPNED!

...Mert ha valaki egyszer megcsal, többször is meg fog! Sokan vannak, akik párkapcslatban élnek, és megbocsájtják a barátjuknak hogy megcsalták. De kérem szépen, ez egy házasság! Letudnál vele élni 40-50 évet úgy, hogy (egészen biztos vagyok benne) újra és újra, nagyobb és nagyobb fájdalmakat okoz neked?

A szüleid valószínűleg azért nem csípik a gyereket, mert érzik rajta hogy problémás. És sok lány bukik a rossz fiúkra, de hidd el nekem, nagyon el fogod cseszni az életed ezzel a sráccal. Már most is, hogy miatta összevesztél a szüleiddel.

Ne 5 év múlva mondd ki hogy, elég, mert lehet, akkor már késő. Gyereked lesz, 5 évet el pazaroltál, egy olyanra aki nem az igazi.

Gondolkozz el ezen.. tanácsom lenne, hogy minnél előbb térj észhez, és láss ki a felhők közül.

Gondold végig a jövődet, és a jelent.