Közös megegyezéssel válunk. A gyermekelhelyezés az egyetlen, amiben nem értünk egyet. Hogyan oldjuk meg ezt a problémát?

Majd biztos telefonálnak a gyerekek, hogy "apu megint gyorsétteremből rendelt kaját, most focit néz, és sörözik, mi meg zsírkrétával rajzolunk a falra, ANYUUUU vigyél haza!!!". :D

Ha nem megy máshogy, akkor bíróság.

Legyen egy fő próba mikor te egyáltalán nem segitesz mert hosszútávon csak úgy müködik ha ő megoldja a napi hurcolást, az esetleges 1-2 óra ücsörgést a dokinál, a szüneteket...

Vajon a fönöke hosszútávon engedné hogy fél órával korábban lelépjen a melóból hogy odaérjen 4 re a napközihez,

ha bejön a + munka és túlorázni kell, meg tudja oldani? Nyilván nem hívhat téged azzal hogy ugyan elváltunk éljük a saját életünket de 3-4 órára ugorj fel a lakásomba rendezed a gyereket és az én kozos alsómat is mosd ki a gyerekek cucaival...

Utolsónak igaza van.

Barátnőm is így csinálta, apuka persze felsült az első buktatónál, most már nem viszi a gyereket, csak ha "muszáj", kb az ötödét annak, amit a bíróság megítélt neki és folyamatosan csökken.

"Majd biztos telefonálnak a gyerekek, hogy "apu megint gyorsétteremből rendelt kaját, most focit néz, és sörözik, mi meg zsírkrétával rajzolunk a falra, ANYUUUU vigyél haza!!"

Már megint ki lett sarkítva a példa, mi értelme ennek. Mondjuk amikor annyi anyuka tud itt hülye bugyuta kérdéseket feltenni gyereke mellett és órákig válaszolgatni akkor miért baj ha ez helyett az apa focit néz, persze nyilván az apának is arra vágyik hogy a gyereke kidekorálja a falát nagyon életszerű.