Miert van ennyi penzehes ex feleseg, ex baratno?

"Hisz nekik is meg kell elni valas utan... Sok esetben ott hagyjak a hazat, lakast plusz meg fizethetnek... De hol vannak ok? "

Értem én hogy miről beszélsz, az én ismerősi körömben is van olyan válás, ahol az apukának annyit tudtam mondani, hogy egy nagy szerencsétlen balek. De ÁLTALÁNOSSÁGBAN az elvált anyukák nagy része igenis baromira küzd a mindennapokban. Azért, hogy a gyereket nevelje, odaérjen érte időben, észben tartson mindent, a befizetéstől kezdve hogy másnapra tojástartót kell vinni az oviba, a nagyobbnak meg préselt növényeket rendszerezve a suliba. Plusz a munkahelyen helyt állni, a háztartást vezetni, emellé meg kell oldani a férfi feladatokat, kezdve azzal, hogy az utolsó villanykörtétől a számlák befizetéséig minden az anya nyakába szakad. Pasizás szinte lehetetlen, szerintem előbb futok össze kis zöld marslakócskákkal, mint hogy be tudjak ülni kávézni egy pasival.

Erre beállítani azt, hogy a szegény szerencsétlen otthagyta a lakást (mit??? Az enyém két bőrönddel jött a berendezett saját lakásomba annak idején) és még le is akarják nyúlni, az enyhén túlzás. Manapság sok esetben a nő is visz a házasságba valamit, nemcsak a férfi egyedül összehozott kis kecójából túrta ki a jogos tulajdonost.

Szóval elvált anyukának lenni nem egy főnyeremény. Én írtam korábban, hogy az én férjem nem is fizet gyerektartást, mert nem vonattam le a fizetéséből, megbeszélés szerint intézzük (gyakorlatilag nem ad), rugalmas lenne a láthatása, de így sem ugrál a gyerekek körül, hogy legalább a teendőkből kivenné a részét. Ja, albérletre nincs gondja, mert beköltözött a kis barátnőhöz.

Azt, hogy az elvált nők szemetek, pénzéhesek stb képet nagyon sokan az olvasok közül itt szűrték le.

Nekem pl 2.éve semmilyen véleményem nem volt róluk, aztán itt jött pár díszpéldány és igen sokszor általánosítunk ami nem jó.

Kedvencem az volt ahol anyuka kevesellte a gyerektartást amit apuka fizetett erre többen írták, hogy mivel az apa nem írta be utaláskor a tárgy mezőbe, hogy Pistike gyerektartása perelje be gyerektartás nem fizetés miatt, az utalt pénzre meg mondja azt bíróságon, hogy ajándék volt.

Ezt több válaszoló helyeselte, és javasolta utána.

Igen elhiszem, hogy nehéz egyedülálló anyának lenni, de azért van az a pont ami már nem arról szól hanem csak a gerinctelen gyerekkel zsarolással. Száraz kenyéren is élnék sem férne nekem ilyen bele, még egy vad idegennel szembe sem, nehogy a gyerekeim apjával szembe.

Én mint gyerek, kicsit más szemszögből leírom az anyagiak miatti vitát.

Nem váltak a szüleink, hanem tönkrementek. Saját vállalkozásban dolgoztak, hitel volt a házon, amit könnyen fizettek. Nem voltunk gazdagok, inkább átlag felettit mondanék.

Akkor született a kishúgom, emlékszem hogy rá haragudtam, gyerekként azt hittem ő tehet róla.

Mezőgazdaságban dolgoztak a szüleim. Az előző év hihetetlenül jó volt, Rengeteget "kaszáltunk". Felújítottuk, bővítettük a házat, vettünk egy új autót, mivel a régiben nem fért el a kté szülő és négy gyerek. Sőt hitelmentesen vettünk egy kis házat, hogy "az egyik gyereknek jó lesz", ráadásul új földeket béreltünk.

Aztán 98 nyarán beütött a crack:

A jégeső leverte az összes gabonát; kiderült, hogy a szerződés hamis, a szüleimet megbüntette az APEH, kigyulladt a ház, a biztosító nem fizetett, mivel szándékos gyújtogatás volt. Kishíjján apámra verték.

A károk a tartalékaink nagy részét elvitték.

Anyukámat láttam ahogy zokog a számlák felett, majd elment négy műszakban dolgozni. Apőám egész nap nem volt otthon, rengeteg pluszmunkát elvállalt. A 16 éves nagytesóim otthagyták a sulit: a bátyám favágó lett, a nővérem délutátonként takarítani járt. Ha hazaértem az iskolából az alig egy éves húgomra kellett vigyáznom. Volt hogy éheztünk, volt, hogy nem volt tüzelőnk és majd megfagytunk. Depressziós lettem, 11 éves koromban vagdostam magam, a nővérem Amsterdamban "dolgozik". A bátyám önköltségen visszament a suliba. A szüleink nagy nehezen kimásztak a trutyiból (átáltak teljes önfentartásra), de örök nyomot hagyott rajtuk.

És igen, mindezt az anyagiak miatt. Volt egy megszokott szint aztán mélyen alásüllyedtünk.

Addig természetes volt számomra, hogy anya otthon dolgozik, és hogy apa minden délben hazajön enni, vagy csak elmegyünk pizzázni, vagy hétvégén moziba.

Ebből lett a veszekedés a kajáért, vagy kinek kellett volna a kistesó pelusát cserélni, ki megy ki kapálni, ki mos fel...

Mintha a mennyből a pokolba zuhantam volna. Pedig még a szüleink együtt voltak.

A gyerektartás kifejezetten azért van, hogy a gyerek a megszokott szintről ne térjen el. Csúnyán hangzik, de komolyan sérülhetnek.

"Egy ferfinak nem eleg gyereket szulni, nonek kell maradni."

Ebben teljesen igazad van, de....

A nő szül, a teste átalakul, közben az idő is dolgozik, nem előnyünkre... Egy átlag pasi, ha nem zabál mint az állat vagyis nem elhízott, rendesen tisztálkodik, akkor már jó pasi, míg egy nőnek a testi változások (terhesség-szülés-szoptatás) elég megterhelőek. Plusz az elvárások nagyobbak, rendezett haj, esetleg kis smink, stb. Tehát eleve több meló a nőnek hogy nőnek nézzen ki, mint egy férfinak ahhoz, hogy kellemes legyen a megjelenése.

A gyerekszületés után a munka nagyobb része (vagy a teljes egésze, ha a pasi mégsem segítőkész) a mi nyakunkba szakad, a gyereknevelés, a házimunka, GYED/GYES után a munkába állás, stb. Én néha olyan fáradt voltam este, hogy ha lefeküdtek a gyerekek, felborultam mint a büdösbogár.

A legrosszabb az volt, amikor egyik éjjel a szőnyegen rakosgattam a befizetendő számlákat, egy pillanatra lehunytam a szemem, a következő pillanatban hajnal volt, a szőnyegen feküdtem kiterülve a sárga csekkek között, mosdatlanul, ment a tévé, égett a lámpa, szememen a kontaktlencse...

A volt férjem (akkor még nem volt ex) nem igazán segített, néha megvigasztalt, hogy nem kell ma elmosogatnod, ráér holnap... hát köszi. Könyörögtem, hogy néha segítsen már, de még a szemetet se vitte ki, hogy ne nekem kelljen rohangászni.

Én nem híztam el, de nem voltam igazán olyan kedvemben, hogy számára még nő is legyek.

A környéken volt egy ismerős pár, ott apuka nagyon kivette a részét a gyereknevelésből, anyuka rendszeresen eljárhatott futni, na őt nem is láttam a játszótéren lepukkantan, bőrkeményedéses sarokkal soha.

Szóval persze, hogy a nők sem ártatlanok mindenben, de igenis a férfiak felelőssége is, hogy a párjukat egy háztartási robotnak tekintik, vagy egy nőnek.

Ja, most eszembe jutott egy másik pár, anyuka mesélte, hogy a férje hogyan sértegeti rendszeresen. Na ennek igyekezzen jó nőnek lenni, amikor két jó szót nem kap tőle, csak gúnyos megjegyzéseket a fenekére meg a lábára és hogy lapos a melle (annyira nem is)? Mellékesen sok nő örülne, ha olyan teste lenne mint annak az anyukának.