"konfliktuskerülő vagyok, nem szeretem a veszekedéseket" Ezzel a mondattal lehet indokolni 4 év hazugságait?

19-es

Nem egyszeri félrelépés volt, hanem őneki azóta van egy másik családja, akikkel hetente 1-2 napot/éjszakát eltöltött, mint teljes értékű apa és társ...

Ebben a pillanatban én sem vagyok benne biztos, hogy szerettem-e. Az tény, hogy egy másodperc erejéig sem hiányzott azóta, hogy elküldtem.

A kollégáim (a részleteket nem tudják, csak annyit, hogy válni fogunk) mind azzal jönnek, hogy soha nem gondolták volna, hogy mi is válunk és el sem tudják képzelni, hogy miért...

Két hónapja történt már. Azóta vele összesen háromszor beszéltem. Illetve nem beszéltem, mert gyakorlatilag nem hajlandó kommunikálni. Bármit is mondani. Pont ezért írtam ki a kérdést. Mert ezt a némaságot nem értem. Minden mást képes vagyok megérteni, de azt, hogy egy normális magyarázatot sem képes adni az zavar. Mondaná azt, hogy rámunt, vagy, hogy szerelmes lett a másikba, vagy drogos lett és kába pillanatában hagyta magát kihasználni (ez vicc persze) vagy felőlem bármi emberi gyarlósággal előállhatna...a némaság az zavar.

A másik nőhöz ment persze, hova máshova (bár végülis lehet valahol harmadik is...vagy negyedik).

A testvérek kérdése tényleg nem tiszta nekem sem még. Most lehet, hogy furán jönne ki. De talán az még rosszabb lenne, ha húznánk az időt és majd csak kamaszként ismernék meg egymást...talán jobb ezen túlesni mihamarabb. Aztán lehet, hogy ők okosabbak a szüleiknél...

Mi volt még a kérdés? Hogy én miért vagyok tárgyilagos meg hűvös? Hát paff, erre nem tudom a választ.

Emlékeztek arra az oroszra, akit a KGB-sek urániummal öltek meg Angliában? Láttam egy riportot az özvegyével annak idején, illetve akkor még haldoklott a férje, de már tudott volt, hogy menthetetlen. Emlékszem amilyen szikáran, egyenes tartással, méltóságteljesen beszélt. Nagyon nagy hatással volt rám akkor az a nő. Azt hiszem akkor határoztam el, hogy nem érhet olyan tragédia, hogy elveszítsem a tartásomat.

Ehhez tartom magam.