Elvált anyák! Miért utáljátok annyira ha az ex-el van a gyerek a láthatáson?

"Szóval tök sok energiát fordítanak a nők a gyerekekre, stresszesek, fáradtak, és erre jön miss tündérke, aki kéthetente csokitortát süt, lufiállatkákat hajtogat és vidámparkba jár a gyerekekkel, és a gyerekek tök csalódottan érnek haza anyához, akinek munka után a főzés, fürdetés, takarítás, leckekérdezés és altatás közt max egy papírhajót van ideje hajtogatni és belealszik az estimese felébe is..."

Azért a miss tündérke is jár dolgozni, neki is megvan a saját baja és nyomora, amiről az ex-feleségek általában nem tudnak. Csak mivel jellemzően az ex-feleségek elkezdik oltani a gyereket, hogy legyen gonosz apuka új barátnőjével, Miss tündérke hendikeppel indul a gyerekekkel szemben. Naná, hogy igyekszik ezerszer jobb lenni.

Nagyon erősen javaslom megtekintésre az Édesek és mostohák című filmet. Szenzációs film Susan Sarandon és Julia Roberts főszereplésével. Az egyikük az elvált feleség, a másik az új barátnő.

hát... tulajdonképpen jól mondod kérdező, bármiért lehet utálni az új nőt. ez hozzáállás kérdése, és nagyon sok tényezős dolog.

én megértem az utálkozó anyukákat, még akkor is, ha tudom, hogy sokszor nincs igazuk. tök nehéz ám teljes mélységében feldolgozni, hogy egyedül maradt az ember a gyerekekkel. lehet élni az életet tovább, de valami akkor is egy életre megtörik az emberben szerintem. én születése óta nevelem egyedül a lányom, egyáltalán nem vágyom vissza az apjához, ráadásul eltelt már 5 év, mégis a mai napig van bennem valamiféle neheztelés az apára, a világra, istenre, magamra, hogy így alakultak a dolgok, ez pedig kihat a közös dolgainkra. nap mint nap dolgozom rajta a lelkemben, hogy ezen változtassak, de nem könnyű. (hozzáteszem, nálunk nincs se új nő, se új pasi)

"Szóval tök sok energiát fordítanak a nők a gyerekekre, stresszesek, fáradtak, és erre jön miss tündérke, aki kéthetente csokitortát süt, lufiállatkákat hajtogat és vidámparkba jár a gyerekekkel, és a gyerekek tök csalódottan érnek haza anyához, akinek munka után a főzés, fürdetés, takarítás, leckekérdezés és altatás közt max egy papírhajót van ideje hajtogatni és belealszik az estimese felébe is..."

Képzeld én is "miss tündérke" vagyok, van saját gyerekem is, sőt munkahelyem is. Mégis mikor a férjem elhozza hozzánk az előző házasságából született gyerekét, akkor neki is ugyanúgy adok enni,mint a sajátomnak, vele is ugyanúgy leülök tanulni mint a sajátommal, ha veszek valamit a sajátomnak akkor neki is veszek. Soha egy szóval nem bántottam se őt se az anyukáját, mégis mindig van valami gond mikor hazamegy. Pl miért velem tanulta a németet, ki vagyok én hogy segíteni mertem neki? Kérdezi anyuka felháborodva. Hát kivel tanulta volna mikor az apja nem tud egy szót se németül.Szóval ha nincs kész a lecke,mert egyedül nem tudja a gyerek megcsinálni az is baj anyukának, ha rossz a lecke,mert a férjem segít neki benne az is baj, ha kész a lecke és még jó is az a legnagyobb baj,mert velem csinálta. Szóval miss tündérke akármit csinál,anyukának nem felel meg. Pedig elhiheted hogy én is anya vagyok, gyereket nevelek,dolgozom, vezetem a háztartást és én is pihenésre vágyom. De ahelyett hogy pihenhetnék nem tudok,mert mikor ott van nálunk a férjem gyereke úgy érzem neki is kijár a figyelem és a szeretet. És elég gáz hogy ha már anyuka száján nem jön ki egy köszönöm ezért akkor legalább a csúnya dolgokat is tudná magába tartani.

Én örülök, ha a fiam az apjával van, mert figyelmet és szeretetet kap tőle is. Sőt, nagyon sajnálom, hogy roppant keveset vannak együtt, mert az apja nem nagyon hívja Már kamasz, nem kellene érte jönni, de messze lakik tőlünk, így hívás nélkül nem nagyon tud csak úgy beugrani, több órás az út. Van az apukának élettársa, a fiam szerint vele normális, kedves, engem más nem is érdekel vele kapcsolatban. Örülnék, ha szorosabb lenne a viszonyuk egymással, nekik hárman.

Viszont a mostani férjem exe nem engedi hozzánk a közös gyereket, mindent elkövetett, hogy a gyerek elidegenedjen tőlünk, minden rossznak elmondott minket a gyereknek az évek során. Pedig örülnék, ha a férjem tudná vele tartani a kapcsolatot, hiszen a gyereke, én is tudnám őt szeretni, de az anyja ezt kifejezetten ellenzi, ezt meg is mondta. Mondjuk ő nem akart válni anno, de összejöttünk akkor a férjemmel, aki akkor még az ő férje volt, talán emiatt az utálat. De nem miattam váltak el, mert addigra már romokban volt a házasságuk.