Van élet azután, hogy lemond egy anya a gyermeke felügyeletéről?

A legjobb barátom járt hasonló helyzetben.

Az ő szülei akkor váltak el, amikor 2 éves volt, és az anyukánál helyezték el, aki szívességből lakhatott, rezsiért egy ismerőse lakásában. Amikor ez a lehetőség megszűnt, teljesen kiborult, gyakorlatilag nem volt hová mennie, így került a kisfiú az apukához (és a nagymamához), egy kertes házba. Gyakorlatilag napi kapcsolatban voltak az anyukával, annak ellenére, hogy nem éltek együtt, és a mai napig is jó a kapcsolatuk.

Kicsit jobban belegondolva, ott és akkor ez volt a legésszerűbb döntés, és attól még, mert nem az anyával él a gyerek, lehet tartani a kapcsolatot.

Attól is függ szerintem, hogy hány éves a kisfiú...

Meg attól is, hogy mit jelent számodra, hogy nem tudsz anyagi biztonságot nyújtani? Ennetek nincs mit, vagy "csak" új játékra nem telik?

Igen, jó lenne, ha jobban kifejtenéd.

Amúgy, amikor elváltak a szüleink, apukámnál maradtunk 2 évig, mert anyum hasonló helyzetben volt. Naponta járt hozzánk, hozta a kaját ételhordóban, reggel suli előtt jött és megcsinálta a hajam stb. Szóval nem "hagyott el" minket. Amint rendbe jött, lett lakás, munka minden, visszaköltöztünk hozzá. Onnantól is 3 munkája volt egyszerre, éjjel nappal gürizett, de felnevelt minket hármunkat.

De ha apuka hajlandó több gyerektartást fizetni és ezzel meg lenne oldva, akkor jó. Bár ha bíróságra ment, akkor nem hiszem, hogy így lesz.

A gyereknek az anyja mellett van a helye, és én direkt úgy oldanám meg hogy közel mennék az apához, több gyerektartást kérnék, de meg is engedném hogy többet is legyenek együtt.

Én nem mondanék le a gyerekemről soha, enni akkor is kapna ha a szüleimnél élnénk egy szűk kis szobába szegénységben.

Gyerekem még nincs, de én csak akkor mondanék le róla ebben az esetben ha halálos beteg lennék maximum, és már a kórház lenne a lakhelyem életem végéig.