Életszerű, hogy valaki nem akar szakítani/válni csak külön költözni?

Létezik olyan, hogy valaki azért akarjon az anyjához visszaköltözni, mert oda hitelt fizet (sajnos az anyósom belerángatta a páromat egy csúnya históriába), de azt mondja, hogy legyünk kétlakiak, hogy sokat ott aludnák nála, mint a kapcsolatunk elején, de megérti, ha innen én nem akarok odacuccolni.

Most én vagyok hülyének nézve ezzel, vagy van ilyen? (Ő a nő kettőnk közül.)

Mert mondtam neki, hogyha ellaposodottnak érzi a kapcsolatunkat, akkor ne erőltessük és befejezhetjük, csak hagyjuk már az ilyen átlátszó dráma-játszmázást.

Számomra ebből az a mozaik rakódik össze, hogy un már, a szakítás fájdalmát és konfrontját nem akarja bevállalni és ez így egy kényelmes ellavírozás lenne. Ő azt hozza fel indoknak, hogy ha már az anyja kizsarolja a hitelének egy részét belőle, amit ő úgy fizet oda, hogy nem is használja az ottani ingatlant, akkor legalább így használná.

Most tényleg én lennék egy értetlen hülye, vagy a páromnál nem stimmel valami tizenév kapcsolat után, harminc éven túli korral(!)?