A szüleim válni készülnek! Mit tehetek?

Az a gond, hogy az adott helyzetben én is így gondolkodnék, ahogy Te, de sajnos ha valaki válásra adja a fejét, akkor annak már nyomós oka lehet - nem olyan, amit helyre lehet hozni. Legtöbbször, az esetek 99 százalékában jobb és nyugodtabb egy válás, mint az esetleg évekig tartó további civakodás, veszekedés, hazugságtömeg és boldogtalanság.

Néha jobb új fejezetet nyitni, mint ragaszkodni a múlthoz.

Gyerekükként ez nehéz lehet neked, és bár ne válnának a szüleid, de sajnos kétlem, hogy a szavad érne bármit, hisz gyerek miatt nem igen válnak el egymástól a szülők; kettőjük között lehet a baj.

Részvétem. =(

Tudom milyen szar érzés, az én szüleim akkor váltak amikor 12 éves voltam, és nagyon rossz volt, az ember utána örökre olyan megcsonkoltnak érzi magát tőle, h sose lehetsz többé egyszerre együtt a szüleiddel. Kb. ezzel véget is ér a gyerekkor. Akiknek együtt maradnak a szülei, nem is tudják milyen szerencsések!

20:02

Olvass többet Gyakori->Családi kapcsolatok kérdéseket!

Hidd el, hogy egy válás jobb, mintha a részeg édesapád állandóan téged oszt, anyukád meg a pártját fogja...

Én 14 éves korom ótá azért drukkolok, hogy elváljanak. Apám teljesen infantilis, anyukámnak konkrétan 5 gyereke van, ebből négyet szült.

Apám nem tud mást mint kocsmázni, haverokkal röhögni, viccet csinálni a családjából.

Édesanyám önbizalomhiányos, és 25 évig tűrte a nagyanyám basáskodását.

Néha jobb külön. Ők válnak el, nem te. Te megtarthatod mindkettőt.

00:20

Nem volt részeges, csak veszekedtek állandóan. Mondjuk a természete mindkettőnek ilyen lobbanyékony, haragos, káromkodós. Én meg vagyok az ellentétük, ha egy tank betörne a szobámba, az se izgatna fel. :D

A válás után anyámmal voltunk tesómmal mindig a legtöbbet, az borzasztó időszak volt, tiszta idegbeteg volt, gyakran üvöltözött velünk. Ha olyanja volt, ezt-azt vágott hozzá az ablakhoz, az ajtókat, szekrényeket csapdosta... Az volt talán a legdurvább, amikor egyszer tesómmal a közeli uszodába mentünk, és a tesóm uszoda után nem várt meg engem és a barátnőmet, hanem elment meglátogatni egy barátját, de erről meg nekünk nem szólt és mi meg ott vártuk az uszoda kijáratánál. Aztán jött anyám h hol vagyunk már... Na úgy bepöccent, h mikor tesóm hazaért, fogta a gyereket ruhástól, berángatta a kádba, ráengedte a vizet és közben verte a zuhanyrózsával. Hát nem irigyeltem a gyereket. De jó h véget ért az az időszak, semmi pénzért nem lennék újra gyerek! Még most is tiszta ideges típus, egyfolytában mocskolódik, gyűlöl mindenkit, naponta vagy 10-szer elszajkózza, h "mindenről az az aljas kereszténység tehet". Apám egy fokkal jobb, de ő se a szép beszéd híve, egész nap azt a klubrádiós szennyet hallgatja, amibe szintén ilyen "hogy én mennyire fel vagyok háborodva" típusú emberek osszák a bölcsességet, ugyanakkor ő is olyan gyűlölködő típus, ha vezet, a gyalogostól a másik autósig, a nehezen guruló bevásárlókocsitól a tányérból kicseppenő levesig minden "hogy dögölne meg", meg a "jó k. anyját neki" stílusban kommunikál, másban nagyon nem is tud.

Nem kell mondanom, ki nem állhatom, ha vki káromkodik, én sose szoktam, még gondolatban sem! Szerencse h teljesen különbözök tőlük. :)