Nem jövünk ki a férjemmel, rengeteg a meddő vita. Melyik a kevésbé rossz megoldás szerintetek? (7 hónapos babánk van)

On: Az én szüleim csak azért maradtak együtt, hogy a gyerekeknek jó legyen. Hát nem volt jó. Egyrészt az én szüleim nem csak veszekedtek, hanem sokszor tettlegességig fajult köztük a dolog. Utáltam apámat, amiért veri anyát. Később anyámat utáltam, mert rájöttem, hogy ő cukkolja apát. Végül apukám öngyilkos lett, felakasztotta magát. Mire gondol ilyenkor egy gyerek? Hogy az egész miattam volt, hisz ha én nem lettem volna, nem kellett volna együtt maradniuk és apukám élhetne. Szóval szerintem addig váljatok el, amíg még békésen meg lehet oldani és a gyerek nem érzékel belőle semmit.

A párom az apja nélkül nőtt fel (5 éves volt, mikor elment) és 100-szor kiegyensúlyozottabb lelkileg, mint én. Persze neki is rossz volt gyerekkorában, hiányzott neki az apukája, nem értette, miért nincs mellette, de az apukája alkoholista volt, így az anyja jobbnak látta a válást. Az apja önszántából nem kereste a gyerekét a mai napig.

Off: Én konkrétan úgy estem teherbe, hogy lecsúszott az óvszer, nem vettük észre (3 év alatt még sose jártunk így - előtte mással se), reggel 8-kor mentem eseményutániért, bőven 12 órán belül voltam, amikor bevettem, és én lettem a 16%, aki mindennek ellenére terhes lett (pedig nem hánytam, nem ment a hasam, stb.) Annak ellenére, hogy egyáltalán nem terveztük a babát, szerencsére vagyunk olyan helyzetben, hogy megtartsuk. Természetesen mindenki (még a sajt anyám is) felelőtlennek tart, és csak azt hallom, hogy miért nem lehetett védekezni, még nem is vagyunk házasok, stb. Ugyanakkor már nagyon vágytunk egy babára, annak ellenére, hogy nem lett volna ésszerű, hisz 1 hónapja kaptam állást, ezért még várni akartunk. Szóval lehet köpködni, hogy kinek miért nincs több esze, csak ha az ember nem ismeri a részleteket könnyen mellélőhet. 26N

nekem nagyon korán elváltak a szüleim, és hálás vagyok nekik, mert semmilyen lelki sérülésem nem lett belőle. az már más tészta, h az apám hiánya fáj, de nem konkrétan a személye hiányzik, hanem hogy legyen egy normális, megértő, felelősségteljes apám. aki már nem lesz. és nem is volt.

a legfontosabb, h ő is szeresse a kicsit, vegye ki a részét az életéből. ha együtt élve nem megy, akkor költözzetek külön, váljatok. nem szapullak amiért meggondolatlanul vállaltatok gyereket, de akkor legalább ne csesszétek el a gyerekkorát.

sokkal jobban megsínylik azok a gyerekek, akiknek a megszokott élethelyzetük változik, mintsem azok, akik úgy nőnek fel, h természetes dolog, h apa és anya nem él együtt, de mindketten szeretnek engem.

az egyetlen dolog, amit sérülésként értelmezek az az, h eléggé avantgárd módon gondolkodom a házasságról, de a kapcsolatteremtéssel, párkereséssel, párválasztással sosem volt gondom. olyan emberrel élek együtt, akivel tudom, h érdemes tervezni, a lényeges kérdésekben egyezünk. nem fogom elkövetni az a hibát mint anyám, h vakszerelmesen összeházasodok egy olyan emberrel, akivel nem illünk össze.

Nézd, ha naponta véres veszekedések vannak, amik TÉNYLEG komolyak, akkor szerintem válj el. A baba is érzékeli azt a feszültséget ami körülötte van. Az én szüleim már azóta véresen veszekednek, amióta 4 hónapos magzat voltam anyám méhében, és tessék, dadogok. Néha olyan mértékben, hogy több percig meg se tudok szólalni. A gyereknek fontos, hogy szerető szülők között éljen, szerető családban nőjjön fel. Én rettegek itthon lenni, félek mikor veszekednek újra. Szívesebben vagyok az iskolában mint itthon, állandóan görcsöl a hasam, annyira feszült vagyok állandóan. Ha a gyerek ilyen környezetben nő fel, csúnya gondolatai lehetnek!!! (Tapasztalatból mondom)

Nem muszáj figyelembe venni a válaszomat mivel csak 13 vagyok, lehet azt mondani hogy én még mit sem tudok erről. Nem tudom nálatok milyen hevesek a viták és milyen gyakorisággal vannak, de ha nagyon gyakoriak és durvál, válj el!

Nagyon furcsák az emberek,hogy pár mondat után ítélnek meg..:(

Én ugyan ebben a cipőben járok 14év után két kicsi gyerekkel jövök rá,hogy ez már így tényleg menthetetlen és nem kell és el akarok válni. És nem azért mert felelőtlen vagyok,mert akkor nem töltök 14évet az életemből el így..

Hanem mert már apaként derült neki ki,hogy nem jó apa és nem egyezünk.. én közben találtam magamnak egy férfit aki imád és elfogadna olyannak amilyen vagyok gyerekkel mindennel,persze a jelenlegi férjem nem akar elelgedni és akadályoz ahogy tud stb..-rossz indulatból is, a gyerekek meg évek óta sérülnek.. és a pontot az i-re,nem az én új kapcsolatom teszi fel,mert ez már több éves téma..egyszerűen neki ez most indok és kötözködik tudom nálad egyszerűen a kérdés a válás..nekem is, sztem csak ez a jó megoldás,egyszerűen vannak olyan helyzetek,hogy nem láthatjuk előre kiből mit hoz ki szituáció-akár a gyerekek.. szóval én a válás mellett vagyok, ne tedd tönkre se a babát se magadat egy boldogtalan kapcsolatban,attól,hogy békülnétek-nem oldódna meg semmi,max csendben szenvednél tovább.Legyél boldog !Még ha most távolinak is tűnik a dolog...