Amikor kezdett tönkre menni a házasságod/kapcsolatod, mikor jött el az a pont hogy azt mondtad szakítasz hosszú évek után, feladsz mindent hogy boldog legyél?

Szia!

Én most válok,,és egyelőre 1 fedél alatt maradunk,,,de mihelyt lesz rá lehetőségem én költözöm,,ha kell albérletbe,,,mert ahogy Te is írod hagyok mindent egy boldog szerelemért életért,,

Azért ezt jól át kell gondolni. Én nem mondom, hogy a gyerek tartson össze két embert, de róla sem szabad megfeledkezni. Viták minden családban vannak, és egy idő után minden kapcsolatban kialakul a megszokás. Hiába keresed most a szerelmet, amit nyilván megtalálsz majd, de kérdés mennyi időre. Meg könnyű vagdalózni a szavakkal, hogy nem érdekel a ház, a pénz stb. De biztos, hogy olyan boldog életed lesz mikor majd reggeltől estig hajtassz, hogy fizesd az albérleted, minden egyedül rád marad (munka, gyerek, háztartás) és nem lesz időd az új párod keresni? Lehet én látom rosszul a dolgokat, de én egy új szerelemért nem adnám fel az addigi életemet. Egy gyereknek nem mutathatok be 3-4 évente új partnert, amikor épp ellaposodott a kapcsolatom és menekülök a másikba. Nyilván a mostani párodat is valaha nagyon szerethetted, hisz csak vele vállaltál gyereket.

Persze, ha más problémák is vannak akkor tényleg jobb külön.

A második vagyok,,,

Szerintem az sem mindegy,hogy hány éves vagy,,mekkorák a gyerekek,,,az enyémek már nagyok az övék lesz a ház én pedig inkább 1 albérletbe a szerelmemmel mint a mostani ellaposodott kapcsolatba élni tovább,,,,,

Az utolsó vagyok,,,nekem úgytünik nem fog megváltozni,,a kérdés,,hogy szereted-e még annyira,hogy elviseld ezt továbbra is?

A szüleidhez nem tudsz költözni?

Szia

Én 24 éves vagyok, 7 éve vagyunk együtt és 5 éve vagyunk házasok. Én sokmindent megtettem a páromért, börtönben is volt, azt is túlvészeltem, a fiatal kori éveimet és a tovább tanulása lehetőségeimet is feladtam miatta, hogy neki jó legyen. Mi nálunk, a szüleimnél lakunk, kis lakásban, külön. A 7 év alatt egy hetet, egy napot sem hagyott egyedül, hogy végiggondolhassam, szeretem-e még. Nemcsak megszokásból vagyok vele. Többször elbizonytalanodtam tehát, de mindig volt bennem kétely, hogy biztosan szeretem még. Csak hullámvölgy...Kb. 4 hónapja megint volt zűrje, akkor én válni, külön akartam menni, de ígért, fűt-fát. Azóta ő is, én is megpróbáltunk mindent. S most, a napokban már úgy érzem, rádöbbentem, hogy nem szeretem, biztosan nem. Tegnap emg is mondtam neki. Amihez ő ért az az érzelmi zsarolás, hogy ő most hová menjen..... A lakásunk felújítására felvett hitelek mind az ő nevén vannak. Tehát ördögi kör.

Neki nincs hova mennie, nekem nincs pénzem fizetni neki..... Tegnap úgy hagyott otthon, hogy ő megöli magát. Azóta nem hallottam felőle, nem lehet elérni. S most úgy érzem egy kegyetlen állat vagyok, mert annyira nem aggódok érte, csak mint egy barátért.