Elvált apák, a ti gyereketek is ilyen?

Nem tudom mi de valami nagyon elromlott közöttetek.Mikor váltatok el hány éve?Én is elvált szülő vagyok és anya.A most 17 éves lányom és a te történeted között nagyon sok hasonlóságot fedezek fel.Én sosem tiltottam el a lányomat az apjától,ezt már az elején leszögezem.Nálunk is ment a láthatás az elején.A váláskor a lányom 7 éves volt.A volt férjemnek a párja volt az mint utóbb kiderült aki úgy keverte a kártyát hogy a lányom náluk ne érezze jól magát,persze mindezt mosolyogva.Ha közös programot szerveztek egyből fejfájása lett,moziba mentek,nem azt nézték hogy a gyerek mit nézne hanem a kis hölgy mit.Mivel nem úgy lett ahogy ő gondolta bepukkadt,és be sem ment a moziba.Rengeteget tudnék mesélni.Nem jöttek el a lányom rendezvényeire,elmentek a ballagásáról,nem várták meg a végét,mert a nőnek fájt a lába.A lányom közben felnőtt,és nem kellett nagyító hogy lássa ő nem annyira fontos.Az apja pedig őt hibáztatja.Én beszéltem az exemmel,és szóltam hogy elveszíti ha nem változtat.Találkozzanak csak ketten a nagyinál,bárhol.Csakhogy a csaj nem engedi,illetve bepukkad.A saját szüleihez sem nagyon mehet az exférjem.Ők is vettek mindenfélét,volt hogy ezzel invitálták magukhoz(mikuláscsomag stb)hidd el nem az számít.Ami legutóbb betette a kaput hogy balhézott az exem a nőcivel és a lányomnak mindketten egymást szidták facen.A lányom azóta ne tudd meg hogy beszél az apjáról.Aki mellesleg egy tényleg undorító,mint ember.13 évesen a gyerek még nem foglalkozik névnapokkal,max a sajátjával,ezt ne ródd fel neki.De el lehet vele beszélgetni.Tedd ezt meg,hátha választ kapsz a kérdéseidre.

Persze nem is úgy gondoltam hogy a párod a probléma forrása,nálunk ő volt amit később be is vallott a lányomnak.Szerencsétlen legalább tartotta volna magában.A gyerek viselkedése hasonló.Nem tudom lehet hogy tényleg a kamaszkor is teszi.Nálunk a jelenlegi férjemet tekinti a lányom az apjának,mindent megbeszél vele/velünk.A mostoha apja megy el szülőire és még sorolhatnám.Én most azt mondom hogy ülj le vele és beszéljétek meg vele.Pláne ha kislány,talán könnyebb is mint egy fiúval lenne.Mond el mit vettél észre és kérdezd meg mi van vele.Többet nem nagyon tehetsz.

Utolsó vagyok megint.Akkor ő így kamaszodik.Most hogy visszagondolok az én és a lányom közötti viszony is árnyaltabb volt ebben a korban.Nagyon jó volt a viszonyunk mindig,de volt egy időszak amikor nem igényelte úgy a beszélgetést.Persze nem 5 év volt,de 2 biztos.Tombolnak benne a hormonok,nehéz ez az időszak.Hagyd akkor és csak legyél ott neki.Elég ha tudja hogy szereted.Ugye az anyjáról nem beszélsz neki így?(semmirekellő stb)Ha gondolod ne adj neki pluszba semmit.Lehet hogy ezt csak túl kell élni,majd aztán benő a feje lágya.Ebben a korban sokat számít hogy milyen a baráti társaság,nagyon tudja őket befolyásolni.Mivel nem Te neveled nap mint nap nehéz ebbe belelátni.Lehet hogy Te már csak a következményt látod.Az hogy egy idő után pénzt kér szülinapra stb. ez teljesen általános jelenség.A lányom is átállt erre.Kívánom hogy idővel rendeződjön a viszony.A kamaszkor amúgy is egy nehéz időszak nekik is,nekünk is.