Elvált apák, a ti gyereketek is ilyen?

Gyermekvédelemben dolgozok, így sok-sok zaklatott gyermeket látok.

Általában nem az anyával és az apával van a gond, hanem a társas környezettel. Nem anya az, aki bujtogatja az apa ellen és követelőzésre neveli, hanem az osztálytársak, a barátok.

Ajánlatom. Szervezz olyan programot, amire meghívod a barátját/barátnőjét és próbáld őt/őket is megismerni, feltérképezni, a szemükben "jófej apa" lenni.

Tapasztalatom szerint, ha ez sikerül, akkor egycsapásra normális lesz veled szemben a gyermeked.

Ez a kor erről szól.

Értékrendje "torzult".

Könnyen lehet, hogy a szeretet, figyelmesség az ő környezetében nem trendi.

Valahogy el kell érnetek (anyjával), hogy olyan emberekkel (is) legyen akiknek a tiédhez hasonló az értékrendje.

Így azok is hatással lesznek rá.

"És nem hiszem hogy az életkorával van a baj,meg hogy kamasz, mert a nővérem gyereke is ennyi idős,neki is mindig veszek meglepit,de ő meg is érdemli,mert nem ilyen. Sőt több ilyen korú gyereket ismerek, de sajnos csak az enyém ilyen közülük, bár a többi gyerek szülei nem váltak el."

Kérdező, ha biztos vagy benne hogy az anya a hibás akkor az úgy is van... Fogadd örökbe a nővéred gyerekét és légy boldog vele!!!

Én vagyok a gyerekvédelmis....

Olyan gyerekekkel hasonlítod össze, akik mellett ott áll apuka, anyuka kart karba öltve.

Ez olyan, mintha az egészséges almafa gyümölcsét a villámcsapást ért almafa gyümölcsével akarnád összehasonlítani.

Hallottál már biztos a gyászév fogalmáról. Az elhunyt után egy év kell, amíg a gyászoló sebei begyógyulnak. Azért egy év, mert ezalatt lejátszódik minden, ami addig is történt, csak minden az elhunyt nélkül. Tehát ez alatt az egy év alatt a gyászoló megéli, milyen a távozó nélkül karácsonyozni, húsvétolni, születésnapot ülni, nyaralni, szüretelni etc...

Mire vége az évnek, megtanul nélküle tovább élni.

A válás a gyermeknek tulajdonképpen egy halált jelent. Elveszti azt aki az élete része volt. Nélküle kell mostantól a mindennapokat megélnie. Az első évben még (ahogy a gyásznál is) erős a kötődés, aztán a kötődés gyengül és megszűnik.

DE!!!!! És itt a fájdalmas különbség. Itt nem hal meg az elköltöző szülő, hanem újra és újra visszatér és beinteget a küszöbön, aztán újra elmegy...Ezért nem tud a gyermek megnyugodni, nem tud megbocsátani, nem tud békében tovább élni.

Haragszik és a haragját bizony (amúgy jogosan) kimutatja. Van, aki bunkózik "mint állat", van aki dühöng, van aki lop/csal/hazudik, és van aki lehúzza pénzzel a bűnöst.

De ezekkel csak fel akarja hívni a "bűnös" figyelmét arra, hogy baj van. Hogy ne higgye azt, hogy megérdemli a jókislányt/jókisfiút, mert nem érdemli meg. Csak akkor, ha megküzd érte és 100x-osan bizonyítsa, hogy szereti őt és mellette áll, büszke rá és mindenben számíthat rá.

Sajnos erre kevesen hajlandóak. Egyszerűbb azt mondani, hogy az anyuka hergeli, a gyerek el van rontva etc...

De a gyereket nem lehet végleg elrontani, csak elrontottként kezelni. Rajtad múlik, hogy megküzdesz-e érte vagy lemondasz róla.

Írod, hogy nem akar közös programot. Elsőre nem persze. Én se akarnék a helyében, már "csakazértse". Másodikra sem, harmadikra sem. De a huszonegyedikre majd megenyhül. Közben eltelhet egy két év, amíg ebből a kiskamasz korból kikerül...

De előbb, utóbb rendes ember lesz belőle, ha nem adjátok föl. Ha feladjátok, akkor igen egy roha.ék lesz belőle felnőttként.

A haverjaival való barátkozást pedig továbbra is tartom. Ez a legrövidebb út most hozzá.

Nehogy elkezdj a barátaival haverkodni, csak lenéz majd és meggyűlöl. Hogyan lehet ilyet tanácsolni?

Addig amíg nem lesz teljesen független a gondolkodása és az akarata, addig valószínűleg ennél csak rosszabb lesz a helyzet, meg is utálhat majd. De, ahogy telnek az évek, újra megismerhetitek egymást, meg fog szeretni és rendeződhet a viszonyotok, most erős befolyás alatt van és ahogy az egyik válaszoló írta is, Te csak a pénzforrása vagy neki. Ne adjatok több pénzt, akkor sem, ha ettől úgy látszik, kevésbé szeret, Édesapám is mindent, de mindent megvett nekem, hogy szeressem, de ugyanúgy idegenkedtem Tőle, mint korábban. 18 múltam, de alig egy két éve, hogy elkezdett normális lenni a kapcsolat közöttünk, most már érzem, hogy szeretem és hiányzik.

Egy elvált szülők gyereke

Először is szeretném leszögezni, (nem tudom melyik hozzászóló irta), hogy attól hogy az anyjánál van a gyerek nem biztos hogy az apja ellen fogja úszítani!!!

(kivéve ha egy kétszinű rib*nc) Nem kell semmit sem venni a gyereknek állandóan, mert egy idő után természetesnek fogja venni az egészet. A névnapok meg könyörgöm, ki emlékszik rájuk? Én sem szoktam, ha nem figyelmeztetnek előre. A gyereknek meg nem kötelessége ajándékot venni, egyszerüen szép gesztus ha például valamit saját kezűleg készít. A pénz kérésre pedig két dolgot tudok: vagy egyszerüen nem tettszett neki amit kapott és elkéri a pénzt hogy pl vegyen magának egy pólót, ami szerintem normális, vagy a gyerektartás kevés és az anyja mondja neki hogy kérjen. Ugye mindenki tudja hogy havi 10000Ft-ból nem lehet eltartani egy gyereket..

Elvált szülök gyereke vagyok. 14L