Ha váláskor a gyerekkel elköltöző félnek ha nincs hova mennie, vajon átmenetileg segítséget jelentene neki ez?

A helyzet az, hogy születése óta egyedül nevelem a lányom. Dolgozom, tanulok, hellyel-közzel megbirkózom a helyzettel, de azért nehéz. Állandóak az anyagi gondok és az időhiány. Viszont van egy 105 nm-es lakásom, aminek fenntartása biztosan nem jelentene sokaknak kihívást, de nekem igen. Sok a rezsi és utálom a házimunkát is. Sokszor olvasok a gyékán olyan válás előtt álló, nagyon pénztelen anyákról, vagy válsághelyzetben levő kidobott kismamákról, akik költözni kényszerülnek a gyerekkel, de hirtelen azt se tudják, hova mehetnének, össz. bevételük csak a gyes/kevés gyed+családi, apuka meg hol fizet hol nem. Az jutott eszembe, hogy átmenetileg segíthetnénk egymáson az ilyen helyzetbe került nőkkel: mondjuk házimunkákért cserébe kiadnám nekik pár hónapra az egyik nagy szobámat. Csak a rezsibe kellene valamelyest beszállnia, bérleti díjat egyáltalán nem kérnék, az a házimunka volna - persze azért nem gebeszteném meg, elsősorban a kölcsönös segítségnyújtás lenne a cél :). Vagyis mondjuk heti egyszer vasal és nagytakarít. És kölcsönösen vigyázhatnánk is egymás gyerekeire. Biztos neki is jól esne heti 1-2 óra, amíg kiszellőzteti a fejét, és én is szívesen eljárnék futni, jógázni, így pedig egyikünknek sem kerülne pénzbe a gyerekfelügyelet. Épp csak addig, amíg össze nem szedi magát, és nem talál egy végleges lakóhelyet. Akkor elbúcsúzunk egymástól. Mit gondoltok erről az ötletről?