Ti mit tanácsolnátok kívülállóként? Előre bocsájtom, NEM rólam szól a történet, tőlem csak segítséget, illetve tanácsot kért a sztori női szereplője.

4 hónappal ezelőtt megismerkedett egy 38 éves férfival. Egy közös ismerősük révén történt; kicsit levelezgettek, aztán személyes találkozó is lett belőle. Elsőre is ugyanolyan szimpatikusak voltak egymásnak, újabb, mindennapos találkák következtek; mozi, vacsora, kirándulás…

A pasi szépítés nélkül elmondta, hogy válófélben van, egy éve otthagyta őt a felesége. Már évekkel korábban kiderült, hogy megcsalta őt a nej, de akkor a gyerekek miatt megpróbálta rendbehozni az életüket. Nem sikerült, az asszony lelépett a szomszéddal. A 2 gyerek 1 hetet az anyjával, 1 hetet az apjával tölt. Ő tökéletesen ellátja mindkettőt, tehát nem pótmamát, vagy háztartási alkalmazottat keresett, hanem valóban egy igazi társat magának. A válóper a gyerekek elhelyezése, és vagyonjogi kérdések miatt nyúlik mint a rétestészta, mivel az asszony tudja, hogy a volt férje számára nagyon fontosak a gyerekek, és vissza is él azzal, hogy miattuk követelőzhet.

A férfinak sem korábban, sem azóta nem voltak nőügyei, de egy évvel a különköltözés után úgy érezte, hogy eljött az ideje új életet kezdeni. A történet úgy folytatódott, mint egy lányregény. Minden tökéletes volt minden szempontból, tényleg úgy tűnt, hogy ők ketten a másik felüket találták meg egymásban minden téren. A gyerekek bemutatását nem siette el az apjuk, épp azért, mert úgy gondolta, hogy nem akarja őket összezavarni, ráérnek akkor, ha mindketten biztosak a hosszútávú kapcsolatban. De szerencsére az iskolás kisfiúval, és az ovis kislánnyal is rendben ment minden, megszerették a barátnőt, és ők is örültek, ha közös programjaik voltak.

Az időközben megismert családtagok, rokonok, barátok is azon a véleményen voltak, hogy ritka szerencse, ha két ennyire összeillő ember találkozik, és messziről látszik rajtuk mennyire boldogok. Így is volt, egészen néhány nappal ezelőttig. A férfi, már egy pár napja feszült volt; mint mondta, a közelgő újabb tárgyalás aggasztja, mert úgy tűnik, megint nem sikerül majd megállapodni a vitás kérdésekben. Aztán azt kérte a barátnőjétől, hogy üljenek le beszélni, mert baj van. Zokogva elmondta, hogy szereti, nem akarja elveszíteni, rettenetesen szégyelli, és fáj neki, de úgy érzi, hogy most nem fog működni a kettőjük kapcsolata. Zaklatott és ideges a válás körüli hercehurca miatt, senki mást nem tud elviselni maga mellett a gyerekeken kívül. Ő sem érti, hogy mi történik vele, de egyszerűen nem tudja felszabadultan boldognak érezni magát, amíg ebben a helyzetben van, és azt sem tudja megmondani, hogy ez meddig tart. Nem mondja azt, hogy legyen végleg vége, de azt sem kérheti, hogy a lány várjon rá bizonytalan ideig. Szerintetek?