Miért nem válik el anyukám?

Talán, mert fél újrakezdeni az életét.

Talán, mert nem bízik a jövőben.

Talán mert fél, mi lesz Veletek..

Talán, mert nincs önbizalma...

Talán, mert sérűlt a nőiessége...

Talán, mert társfüggő..

Sok, sok talán.. amit nem tudhatunk.

Amiket ilyenkor szoktak mondani:

"Mert hát ott vannak a gyerekek" (= nem mer lépni és a gyerekekkel takarózik, ha tényleg az ő érdekeiket nézné akkor tudná hogy a mostani helyzet a lehető legkárosabb számukra)

"Meg hát itt van a ház is amiért annyi éven át gürcöltünk" (= inkább marad egy feleségverő ember mellett akit egyáltalán nem szeret csak a viszonylagos anyagi kényelem megmaradjon)

"Meg hát szeretem őt" (= na ez a legnagyobb hazugság, magát a helyzetet szereti hogy legalább van valakije - szemlátomást mindegy neki hogy kiféle-miféle ember a másik, csak ne kelljen egyedül felébrednie a négy fal között)

Csúnyán fog hangzani de gyáva hozzá. Ő egy áldozat típus, aki sem önmagát, sem a gyerekeit nem tudja megvédeni csak mondja, hogy változtatni fog de minél tovább húzza annál kevesebb az esélye. Ebbe még belejátszik az, hogy nincs önbecsülésé, önértékelése, nyilván nem tartja sokra magát, hogy nem harcol önmagáért.

Alkesz apám csak egyszer emelte fel a kezét, anyám kapásból fejbe húzta a forró palacsintasütővel úgy, hogy bezuhant a szobába. Egy év múlva már mindenki a saját életét élte külön. És nem bántuk meg. Apu a piába halt bele nem változott. Ha anyu nem lép gyorsan minket is magával vitt volna. Pedig ő sem volt virágos helyzetben akkoriban.

Anyukádnak könnyebb otthon lavírozni a saját megszokott, ismerős nyomorában, mint nekimenni a dolgoknak és végig bumlizni egy hosszadalmas, macerás válást. Az ilyenek még a gondolatába is belefáradnak és megijednek és inkább visszakoznak. Mert csak a rosszat látják nem pedig a távolabbi jövő adta nyugalmat, amiért viszont harcolni kellene.

És igen benne van az is, hogy utána hova megy, hogy tart el benneteket, stb.

Ha nagyok vagytok már és dolgozhattok, akkor tényleg csak rajta múlik.