Elveszíthetem a gyerekeimet?

Ha érdekel valakit a történet befejezése, elmondom. Szóval az érvek :

anya: saját lakás, minden szükséges dologgal berendezve, autó, 10 éves munkaviszony ugyanannál a cégnél, viszonylag jó kereset, gyerekbarát munkaidő , rendezett életvitel, abszolút pozitív vélemény a gyámügyes környezettanulmány alkalmával, óvodával, iskolában pozitív vélemény a gyerekek fejlődésével, állapotával, érzelmi világával kapcsolatban.

apa: 3 műszakos munkarend, hol barátoknál, hol az aktuális nőnél húzza meg magát, haverok, buli.

Bennem a különválásunk miatt már nincs tüske, így elfogultság nélkül állítom nem merném rábízni a gyerekeket.

Mivel apuka (ahogy egyszer nekem be is vallotta) máshogy nem tudja megúszni a rendes gyerektartást, ragaszkodik a gyerekelhelyezési perhez. Szóval mint fent olvasható kierendelték a pszichológust. Nem nagyon érti az ügyvédem sem, miért , de legyen. Ideiglenes végzést kértünk elhelyezés és gyerektartás ügyében. Eltelt egy hónap, miután az ügyvédem rákérdezett, mikor lesz már a szakértő. A bíró elfelejtette kirendelni.... No komment, a bíróság magyarázata: ő is ember. A márciusi tárgyalás májusra halasztva. Semmi baj, legyen ideiglenes végzés. Ja, a szakértőnél vannak a papírok, nem lehet. Nyilván másolat nincs....! Egy héttel a tárgyalás előtt sor került a szakértői vizsgálatra, ahol is felvilágosítják a gyerekeket, hogy azért vannak itt, mert gyermekelhelyezési per folyik az ügyükben. Ennek tudatában vizsgálják őket, mindhárman egyértelműen nyilatkoztak, hogy nálam szeretnének maradni. Nekünk szülőknek még következett egy 550 kérdésből álló teszt, amit nem tudnék röviden minősíteni, de méltatlan egy embernek ilyen szinten vájkálni az életében. Megkértem szépen a szakértőt, ha lehetséges a 21-i tárgyalásra csinálja meg a szakvéleményt. Neki 23-ig adott határidőt a bíró, egy nappal sem csinálja meg előbb. Ismét nem kommentálnám. A tárgyalás kezdetén közölte a bíró, nincs meg a szakvélemény, és a szakértő szeptember 23-ig kért haladékot. Ezt ő köteles megadni, így elnapolja október elejére a tárgyalást. Apukának persze láthatóan fülig ér a szája. Ekkor még a bíró felajánlotta, hogy másik szakértőt rendel ki, hátha gyorsabb. Szót kértem. Megkérdeztem apukát mennyit ér meg neki, hogy befejezze ezt az egészet. Tudom, hogy nem gyereket akar, hanem minimális gyerektartást. Közölte 30 ezer a három gyereke, és már bele is egyezett, hogy nálam helyezzék el őket. A bíró azt mondta egyezzen meg velem, nem az ő döntése ez. Végül az ügyvédek 48 ezerben egyeztek meg, (140-170 apuka fizetése). Azt mondtam nincs tovább, a nagyobbik fiam a szakértő óta teljesen lelki beteg, fél hogy az apjához kerül. Mit kellett volna tennem. Köszönöm a magyar jogrendnek, hogy lehetővé teszi magukat apának nevező lényeknek, akik elhagyják a családjukat egy másik nőért, hogy mindezt megtehetik. Hogy lelki terrorban tartják a családjukat, hogy kitehetik őket mindenféle megalzáó vizsgálatoknak, hogy nem törődnek azzal, hogy a gyerekeknek mi a jó. Mindezt megtehetik, mert a magyar jogrend teljes mellszélességgel támogatja őket. De akkor ne beszéljenek anyapárti meg gyerek érdekeit képviselő bíróságról. Ha a fent vázolt körülmények alapján nem volt egyértelmű a bírónak, hol vannak jó helyen a gyerekek, és szakértőt kért, akkor annak véleménye nélkül aztán nyugodt szívvel helyezi el nálam gyerekeket? Nem tudom, hogy csak én fogtam ki egy ilyen szerencsétlen bírót, vagy más is járt így, de gratulálok!

bocs, hogy hosszú lett