Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megváltozott a férjem?
Történetem nem egyszerü,talán picit megkönnyebbülök,ha leirhatom...talán.
Szóval,még egy éve sem vagyunk házasok.Tavaly októberben jöttünk össze,fél év járás után teherbe estem.Véletlenül.Ekkor megkérte a kezem.Igent mondtam,mert hát...mit is mondhattam volna már egy pocaklakóval.Örültem,hogy terhes lettem,mindennél jobban vártam a babámat,akárcsak ő.Novemberben összeházasodtunk.Előtte egy kemény hét veszekedés,kiabálás,cirkusz...már akkor olyan volt,mint aki nem is aka minket.Terhességem alatt rendes volt,imádtuk egymást,pocakpuszi nélkül el sem ment sehová.Bár én gyakran stresszes,ideges,feszült,néha kiabáló és sértő voltam...de szerintem a hangulat ingadozásoktol volt,amit ő a mai napig nem ért,hogy van ilyen.Még akkor megmondta,hogy az egész kilenc hónapomat visszakapom,mert amilyen voltam az állitólag kibirhatatlan volt...
Decemberben megszületett a kislányunk.Kevés sullyal a 37 hétre világra jött.Még a szülésnél is jelen volt,végig fogta a kezem,a korházban támogatott ahol tudott,segitett.Azt hiszem akkor változott meg minden amikor hazajöttünk.Talán mert több segitséget kértem anyukámtol mint töle,mert ugy gondoltam neki épp ugy első gyerek mint nekem.Épp olyan tapasztalatlan mint én.De azóta két hónap már eltelt,és odáig fajult,hogy bármire megkérem,semmiben nem segit,csak kiabálásra,szájhuzogatásra,durvaságra.A gyermek amikor sir idegesiti.Ha éjszaka felébred enni kiabál,hogy kapcsoljam le a fényt.Már megkérni sem akarom semmire,csak ha nagyon muszály.Csak egyedül nagyon nehéz még és csak anyukámra számithatok.Kár,hogy ez lett belöle.Vagy lehet mindig egy durva és rossz indulatu ember volt...csak nem érkeztük megismerni egymást.Szülés után kb két hétre már össze is akarta szedni a ruháit és menni.Bár tudom,hogy szeret minket,meg én is szeretem,de ez a helyzet lessz még valamikor jobb?Lehetlessz rá számitani?
Nekem is sok volt,hogy egy év leforgása alatt eljegyeztek,férjhez mentem és anya is lettem.Minden mint egy karikacsapás.De a kislányom minden fájdalmamért kárpótol:)))
Nem ertem, mi alapjan vontad le azt a következtetest a valaszombol, hogy meg kell bünhödnöd. A fö kerdesedre irtam, hogy ismeretlenül nem tudjuk nalad jobban, h megvaltoott-e a ferjed, vagy amugy ilyen a termeszete. Leirtam, ha mar igy van, mit lehetne szerintem most tenni (komolyan megbeszelni 1. okokat, 2.tovabbiakat). Egy elkepzelhetö okot is irtam, es egy ötletet adtam, hogy lehetne az ejszakakat megoldani. Nem volt benne kritizalas, velemenyezes igy utalas sem arra, hogy barkinek bünhödni kene.
4.
jó ég!pár mondatbol leszürtétek,hogy milyen rossz vagyok!Tisztáznám,hogy SOHA nem vontam meg töle a gyermeket és nem is fogom.Azt,hogy anyukámtol kérdezősködtem,meg segitséget kértem,az azért volt,mert ő ugyse tudta volna,hogy hogy csinálja.Másodszor pedig sem most,sem pedig a terhesség alatt nem hanyagoltam el,mert igyekeztem a kedvében járni.Attol,hogy ő durváskodott,meg durváskodik és nem akar segiteni...nem hiszem,hogy az én hibám.Amennyit én hisztiztem,ugyan annyit ő is.Csak szülés után lett még durvább.És lettek olyan dolgok,amiket soha nem néztem volna ki belöle.Nem várom,hogy ezt megértsétek,kedves eddigi válaszolók,és további kedves válaszokat sem várok,csak le akartam irni...de legközelebb inkább naplót irok:)
További szép napot mindenkinek
és mi az,hogy fél év után nem kellett gyereket szülni?
akkor,hogy gondolod,hogy abortuszt kellett volna csinálni?
ha akkor ott hagyott volna,akkor is megszültem volna és ugy neveltem volna ahogy tudtam volna.Véletlen volt,de a legszebb véletlen.Aki meg ebben nem ért egyet,az csak bánhatja.
szerintem meg te vagy a bunkó,hogy ilyeket irsz.Anyám soha nem szol bele és nem is rohangáltam,mert együtt élünk.Foggalmad sincs szerintem,hogy mi megy végbe egy családdal szülés után.
Én a te leendő gyermekedet sajnálom,hogy ilyen anyja lessz(ha már itt tartunk).
A férjem pedig...nemhogy balek(az a szó kevés rá)...megetetni sem tudja,sem tisztába tenni.Meg már nem is kérem meg.Egyedül a fujódás megy neki,amiért mindenen felcsattan.És ezt nem csak én látom igy,mert másokkal is bunkó,nem csak velem,de mindegy.Nem sajnáltatom magam,nekem ettöl sem több,sem kevesebb nem lessz.És ő mindig is ilyen volt...az anyja megmondta.
Nektek nőknek a a bajotok, jó dolgotokban nem tudok mit csinálni azon az emberen adjátok le a dühötöket akin nem kéne, mert az az amber a családfő, a férjed is meg a gyereked apja is. Próbálsz hozzá közeledni valamilyen formában? Nem? Akkor ne csodálkozzál hogy nem valami ujongó. Én se lennék az."
Sajnos nökent az a tapasztalatom, hogy pont a ferfiakra jellemzö ez a magatartas. Söt, pszichologiai berkekben is utana lehet nezni, hogy pont hogy a ferfi, aki elutasitja a nö problemamegoldo közeledeset. A ferfiak-nök agyfelepitese közötti különbseg is emellett szol. Ugyhogy ezt a valasz nagyon tavol allonak gondolom a valosagtol.
Kerdezö, amugy masoktol kerdezed, pedig itt a valasz a kerdesedre, hogy "Megváltozott-e a férjed": "És ő mindig is ilyen volt...az anyja megmondta."
"legközelebb inkább naplót irok:)"
Azt jol teszed! :))
4.
tudom h nem kérted h ne írjunk többet de hadd írjam le: nem bizos h te vagy a hibás
én a helyedbe mindenképp leülnék vele és megbeszélném a dolgot
megkérném h beszéljen az érzéseiről
Ezt mar irtuk neki, sztem en normalis hangnemben, de ez volt a valasza, velemenye erröl, a "leharapo" stilusa mellett: "Nem várom,hogy ezt megértsétek,kedves eddigi válaszolók,és további kedves válaszokat sem várok".
4.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!