Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Nagyon megváltozott a férjem és elég összetett a probléma. Ilyenkor már csak válás lehet a "megoldás"?
Régebben (10 évvel ezelőtt, ahonnan indul a történet) mindenkinek volt hely a szívében, már sokszor én szóltam rá, hogy azért minden jöttmentet nem kéne kisegíteni, mert volt aki nagyon csúnyán visszaélt ezzel. Egy kedves, életvidám srác volt, teljesen normális felfogással.
Mostanra pedig olyan szinten gyűlölködik más nemzetiségű és vallású emberekkel, hogy már sokszor én szégyellem magam. A gyerekek még elég kicsik, de nagyon nem szeretném, hogy ezt tanulják.
A másik dolog ezzel párhuzamosan az alkohol. Szépen lassan oda jutott a dolog, hogy a néha megiszunk munka után egy sört után jött, hogy minden nap megiszunk munka után több sört, most meg már munkába menet és közben is fogy. Nem hajlandó belátni, hogy hiába keres nagyon jól, nem hogy megélni nem tudunk, még adósság is van a nyakunkon. Nemrégiben megakadt rajta a szemem, hogy reggel remeg a keze a kávés csészével. Gondolom ez alapján már ha akarná se tudná csak úgy abbahagyni.
Az is egyre gyakrabban fordul elő, hogy kis hülye semmiségeken undorító stílusban elkezd velem ordibálni, mint vmi pszichopata.
Valahogy az az érzésem, hogy az "agyára ment" az alkoholizmus. Nem sokat értek a pszichológiához, de csak ez lehet, hogy ennyire kiforduljon magából az ember.
Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni? Attól tartok, hogy esze ágában sincs ezzel az önpusztító élettel felhagyni. Ha próbálom felhozni, hogy vmit tenni kéne, vagy segítséget kérni, mert vissza akarom kapni azt, akit szerettem, jön ez a tipikus alkesz duma, hogy én nem értek semmit, és nagyjából az egész világ ellene van, meg álljak csak be én is a sorba.
Hogy tudnék erre megoldást találni? Köszönöm annak, aki elolvasta, és ír vmit.
válasza:Én is sokmindenkiből kiábrándultam, mert sokszor úgy érzem hanyatlik az ország, vagy egy helyben toporog, de sajnos a férjed depis lett és annyira sajnálja önmafát hogy alkoholizál. Én beszélnék vele, nem számít hogy közbeszól, sem az, hogy nem érti meg. Elmondanám, hogy tudja: értetek dolgozzon, értetek éljen és ha ezt nem hajlandó belátni, elhgyod gyerekestül, ő meg szomorkodjon továbbra is az alkohol felett. Aztán adnék neki időt a változásra, de addig nem hoznám szóba ezt az egészet újra. Ha nem változik, elválnák.
Az a baj, hogyha magától nem látja be, hogy segítségre szorul, akkor nem történik majd semmi és csak titeket fog magával rántani.
válasza: válasza:Gondolkoztam, hogy leírjam-e, mert ezzel csak még jobban megijesztelek, de mintha az édesapámról írtál volna.
Viszont ő a megkeseredős időszak után...másfál hónap alatt-egyik pillanatról a másikra leépült, pszichiátriára kellett beutalni, onnan kiengedték és öngyilkos lett.
Az alkohol nála is nagy szerepet játszott.
Férjed barátainak, ismerőseinek, rokonoknak kée szólni, hogy rávilágítsanak más szemszögből is, hogy bizony segítség kell neki, vagy hogy alkoholizmus, amit művel.
Nekem is volt "piás-évem", tudom jól hogy az ember mennyire éjfeketének lát közben és utána, másnaposan mindent.
Tényleg valahogy rá kéne bírni rokonoknak, barátoknak (hátha többes vélemény elgondolkoztatja) hogy tegye le a piát. :/
válasza:
válasza:Arról nem írtál, hogy mégis miért lett alkoholista. Mert valami kiváltó oka csak volt. Azt írod jól keres, tehát nem azért mert munkanélküli lett. Talán ha az a probléma megszűnne, akkor lenne esély arra, hogy változzon. Ha te sem tudod az okát, hogy miért lett ilyen gyűlölködő, akkor szerintm nincs esély arra hogy megváltozzon, pláne ha ő nem akarja, és azért nem akarja, mert szerint jó az amiket mond. Ezt hiába magyarázod neki, látod nem hallgat meg, és még neki áll feljebb. Szóval te ezzel nem tudsz mit kezdni.
Én is azt ajánlom, hogy hagyd el, ha van rá lehetőséged. A gyerekek ép lélekfejlődésének biztos nem használ egy folyton morgó káromkodó apafigura. Ennél még az is jobb ha nincs apjuk.
Mert úgy gondolom, hogy más az, aki iszik, de egyébként "kedves részeg" és utána is az, de ha valaki úgy viselkedik mint a te férjed, azt nem szabad elviselni. Maradjon magának. Hátha úgy rájön hogy mia helyzet. Ettől függetlenül nem kell bántani.
válasza:5. válaszolónak: Hogy miért csúszott le ő is? Majdnem 1000%, hogy a szülei mintájának "hála", mindkettőt ez vitte el fiatalon. Persze erre lehet mondani (nekem is eszembe jutott már utólag), hogy ha ilyen környezetben nőtt fel, akkor ugyan minek kezdtem vele...
Mert hittem, hogy az apák bűneit nem a fiúknak kell megfizetni, és mert annyira meggyőződéssel mondta mindig, hogy mennyire nem akar úgy élni, és hogy utálta a gyerekkorát emiatt. Közben meg futólépésben haladunk afelé. Ahogy írtam, annyi volt az egész kezdés, hogy a kollegái vitték magukkal. Nyilván be akart illeszkedni, egy darabig tartotta is magát, hogy gyümölcslé vagy kóla, aztán meg egyre inkább a sör és abból is egyre több, már nem csak munka után, hanem előtt és közben is. Meg itthon is.
Mielőtt a gyerekek születtek, én is úgy buliztam, mint egy rocksztár, szóval akkoriban nem akartam vizet prédikálni, mert eléggé nem lett volna hiteles. Meg akkor még nem is láttam, hogy mekkora a baj. Aztán én ugye a bébik miatt se cigi se buli semmi. Ő is megígérte, hogy így fog tenni, aztán csak nem, csak nem, és aztán nekem is leesett, hogy már csak azért sem megy neki az élet sör és cigi nélkül, mert sz.rul van különben az elvonási tünetektől. Ez a felismerés egyébként nagyon pofán vágott :(. Az "elmebaj" meg kb akkor kezdődött, amikor a nagyobb gyerek elmúlt fél éves, és én már nagyon kevés pénzt kapok. Az pedig csak rontott a helyzeten, hogy másik munkahelyen nagyon gusztustalan (sunyi, törtető, mocskolódó) emberekkel dolgozik együtt. Ezt értem egészen addig a pontig, hogy attól, hogy egy vagy több bizonyos nép meg vallási csoportból sz.r emberekkel hozta össze a balsors, akkor miért kell átmenni kb. fasisztába. Ami nagyjából az ellentéte annak, ami régen volt, meg ahogy állt az emberekhez.
Most itt ülök és próbálom kitalálni, hogyan tovább, mert ezt már mondtam is neki, hogy én így nem akarok tovább vele élni. Az utóbbi hetekben több olyan kirohanás volt, ami már külön-külön is épp elég. (Asztalt felborítani, gyereket ledobni az ágyra, mert hisztizik, minősíthetetlen stílusban üvöltözni velem).
6. tetszik az ötleted, azt hiszem kezdésnek tényleg meg kéne lépnem. Már felajánlottam neki, hogy pakoljon át vmelyik haverjához 1-2 hétre, és ha az az élet jobb, maradhatunk úgy is, de nem. Gonoszabb hangulatában még azt is megkaptam, hogy az nagyobb kib.szás nekem, ha itt marad. Sajnos igaza volt.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!