Válnak, de miattunk nem teszik?

17 éves vagyok van egy bátyám. A szüleim pár éve nem alszanak együtt, mondván h apa hangosan horkol. Félek h már nem szeretik egymást, ugyanis amikor elkezdtek külön aludni, megkérdeztem anyut h mi van, és finoman sejtette, h miattunk nem válnak. Aztán javult a kapcsolatuk, megnyugodtam egy ideig. De azóta szoktam látni apukámat smsezni , mindezt úgy teszi h a térde mellett, h ha jön valaki csak letehesse feltűnés nélkül a kezét. Ma pedig amikor lementem a nappaliba apukám kint telefonált a teraszon olyan hangon ahogy haverokkal nem beszél, tehát halkan kedvesen... Kihallgattam, elég messze volt de ennyit elkaptam : "..ha bejövünk egymásnak akkor..." "vasárnap neked 10-kor megfelelne? Aztán még hallgatóztam de már nem halottam semmit ekkor úgy döntöttem h kimegyek és megkérdem hol van anyu mintha őt keresném, erre olyan hangon ahogy a haverjaival szokott beszélni gyorsan elköszönt a beszélgető társától...

Két olyan emberről van szó akit nagyon tisztelek, és ha valaki azt mondta h élet végéig tartó szerelem nem létezik, egyértelműen őket hoztam fel ellenpéldának. Egyszerűen ha rájuk gondolok egyikükről se tudnám feltételezni se, hogy van valakijük egymáson kívül. És ha csak miattunk nem vállnak, és ezt megtudom, akkor inkább éljenek külön...

Mi történt?

Mit tegyek?