Mit kezdjek a magamban cipelt dühömmel?

És miért nem ordítod le a fejét?? Bármit kitalálhatsz, de a végső megnyugvást úgyis csak ez hozná meg! Mondd el neki, mennyire fáj amit tett, és hgy mennyire gyűlölöd érte. Nem kell megvárnod a válaszát, nem konfliktust akarsz megoldani, "csak" levezetni a feszültséget. Ha nem mered megtenni, végső esetben fordulj pszichológushoz.

Engem nem a parom hagyott el (szerencsere), de oriasi csalodas ert a nyaron, egy olyan emberben csalodtam akiert tuzbe tettem volna a kezem...honapokig nem beszeltunk, aztan vettem egy mely levegot es irtam neki...faj, de tovabb leptem, es soha tobbet nem emlitem hogy csalodtam...talan nem lesz mar ugyanaz, de nekem konnyebb!

* elozo voltam

Velem írtó undorító és igazságtalan volt valaki. Gondolom veled is ez a helyzet, már nem az érzéseidnek (hiszen akkor nem látnád ennyire objektíven, hogy ez a gyűlölet rossz és felesleges), hanem az igazságérzetednek fáj! Én olyan típusú ember vagyok, aki egy bizonyos határon túl nem tudok megbocsátani és igazán nincs is kedvem ebbe energiát feccölni. Egyszerűen leírom az illetőt, de előtte rendezem magamban és nem adom meg neki az esélyt, hogy ne hallja a véleményem. Egyszerűen globális értelemben nem lenne fair, hogy egy féreg ne tudja, hogy az. Én a fenn említett illetőtől nem tudtam aludni és émelyegtem az undortól. Aztán megfelelő zene mellett elkezdtem írni a levélkémet. Kényelmesen, NAPOKIG! Mindent átgondolva, úgy hogy sok elfeledettnek vélt fontos apróság beugrott. Volt időm kijavítani a hibákat, összefűzni szinte már novella szerűen, a leghatásosabb szavakat és kifejezéseket kiválasztva. Közben nyilván sírtam, dühöngtem, sajnáltam magam, de azt is átgondoltam, hogy miben voltam én hülye, esetleg hibás. Egy hétig tartott, úgy, hogy hagytam nagy szüneteket. A végén már el se kellett volna küldenem, mert helyére kerültek a dolgok és eltettem az illetőt a leírtak mappába. (amúgy wordbe írtam, aztán másoltam be és még csatoltam is, a tárgy: nem tom elmered-e olvasni, de hajrá). A küldés gomb előtt, mégis jött az adrenalin, de muszáj megtenned. Az én girnyóm, amúgy egy agresszív állat, de nem mert visszaírni. EGy ideig gondolkoztam, hogy megkapta-e, kb. két hétig, aztán elkezdtem olvasni, meg barátokkal találkozni és elfelejtődött, mostmár csak néha jut eszembe és akkor is közömbös.