A szívemre hallgassak vagy az eszemre?

Párommal 5 éve vagyunk együtt. 3 évet anyuméknál laktunk, aztán egyszer szét mentünk. Ő albérletbe költözött, újra összejöttünk 2 hónap után. Nem sokára terhes lettem, ez volt tavaly előtt februárban, 2011-ben. Akkoriban is előfordult már, h volt, h 1-2 napig nem tudtunk mit enni. Sokszor kiborultam ez miatt, h h lehet így élni, miért nem keres normális munkát. Meg persze a legfontosabb miatt és a legfontosabb kérdésem az volt, h ha meg lesz a baba akkor is ez lesz. Azt mondta, h nem az más lesz. Okés, hittem neki. Most már 1 éves elmúlt a fiam és 2. napja, h nem tudunk mit enni. Nagyon ki vagyok borulva. Nem ilyen családból származom... Párommal nincs baj, rendes normális ember. Nem iszik, nem cigizik, nem jár el sehova. Szeret minket. Sokszor volt, h hozott egy száll rózsát, vagy egy bon bont, csak csupán kedvességből. A szexuális életünk is nagyon elapadt az elmúlt 2 évben, biztos, h az anyagiak miatt... De nem értem akkor sem, h miért nem megy el dolgozni. Már rákérdeztem és azt mondja, h kellene neki legalább 300ezer, h beruházasson egy csomó szerszámot, erre én mondtam neki, h ha itt ül a seggén nem fog a sült galamb a szájáa repülni, meg kell azért dolgoznia...

Köszönöm annak aki elolvassa és főleg, ha még válaszol is.