Kisgyerekkel nem szabad válni, mert traumát okoz neki?

Ha eljutott egy kapcsolat odáig, hogy gyermeket vállalnak a felek, akkor nyilván a párkapcsolati problémákkal is meg tudnak küzdeni. Persze szép elmélet, de sajnos az emberek ennél felelőtlenebbek...

24n

anyám vak hülye szerelmesen belement a házasságba, én megszülettem, szinte haza sem hoztak a kórházól, apám már más nők ágyában hentergett.

na, mivel apámmal soha semmilyen szoros kapcsolatom nem volt, így egyáltalán nem viselt meg a válás ténye, bár azt elismerem, h jobb lett volna teljes családban felnőni.

tudat alatt biztosan volt bennem valami trauma, ami befolyásolja a férfiakkal való bánásmódomat és hozzáállásomat. de ezt tudom kezelni. ha a szüleim a fejem fölött balhéztak volna, akkor sokkal rosszabb lenne a lelkivilágom mint most.

ha már menthetetlen a kapcsolat, akkor minél előbb el kell válni.

Egyénenként eltér.

A legextrémebb esettől a legenyhébbik láttam. Nagyon normális gyerek is kattant be teljesen tőle, de ezt szó szerint kell érteni és olyat is láttam,a hol csak megvonta a vállát a gyerek, persze érzelmileg hatott rá, csak nem annyira, mint az elsőre.

Viszont tény, hogy mindenkinek a legjobb lenne normális teljes családban felnőni.

Manapság a legtöbb esetben nem az erőszak/részegség és egyéb durvaságok a válóokok. Hanem a hiszti, és a sértődöttség, a beszélgetés hiánya. Még csak mg sem próbál a pár változtatni, és megoldani a problémákat, megoldás a válás, az elkerülés...

Váljatok csak, egészségetekre!

Nem a válás okoz neki traumát, hanem amikor a szülők sportot csinálnak abból, hogy a másikat bemocskolják, miközben az összes, felgyülemlett feszültséget rajta vezetik le.

Igen, saját tapasztalat.

Én két éves voltam amikor a fater benőzött, anyám féltékeny lett, és hip-hop elváltak. Apa nélkül nőttünk fel tesómmal. Biztos ez is rossz volt, mert bár apám állítólag nőcsábász volt, mi mégis kötődtünk hozzá, de szerintem a traumát az okozta, hogy utána le se tojta a fejünket, hanem csak a másik családját, és gyerekeit szerette. Ha elmentünk az újdonsült nője gyűlölt minket, és állandóan kikérte az ő gyerekének apától a figyelmet. egy igazi gonosz mostoha volt! Aztán a másik ami rossz volt, hogy anyámék (nagyanyám, és a déd szülők) állandóan azt fújták egész életünkben, hogy "apád egy mocsok! elhagyott benneteket szegény gyerekek, jajj, de nehéz lesz nektek így az élet" Szóval ha a gonosz mostoha, és a nagyszülők meggondolatlan beszólásai ha nem lettek volna, talán kihevertem volna hogy apám tényleg egy szemét. Így összességében eléggé tönkrevágtak minket. Szerintem nagyon fontos kérdés, hogy a válás után mit hall a gyerek, és a két szülő megpróbálja-e a legtöbbet megadni neki. A gonosz mostohákat pedig az apa helyébe ütném ki káóval, mert mégiscsak az én gyerekemet bántja. Apámban ennyi gerinc se volt.

elsőnek pedig, hogy szerintem a fél világ bolond, csak nem kezelteti magát. És ez pont ezek a dolgok miatt van.