Gyereknek mennyire tesz jót egy válás?

Mi is ekkor váltunk el, szintén azért mert megőrjítettük egymást, pedig mindketten normális, kulturált emberek vagyunk. Ha tényleg ennyire jó a kapcsolat akkor nem lesz gond. (nem ártana ha a férjed is érezné, hogy nagy baj van, és jobb a válás)

Nálunk az első perctől közös felügyelet volt. Ugyanannyi időt töltöttünk mindig vele. 10 éves, remekül megvan, boldog, kiegyensúlyozott kis srác. Tökéletes :) Ebbe nőtt bele, ez volt számára normális.

Azóta mi is jól megvagyunk az apjával. Mióta elváltunk nem veszekszünk :) Baráti a kapcsolat.

Később az új párokra kell odafigyelni, az apjának volt egy nője aki le akarta szépen építeni azt, hogy a hét felét ott tölti a fiunk.. Szóval azért kell, hogy a férjed a fejében tartsa az eszét :)

Egyébként nincs semmi probléma belőle.

na meghülyült a gépem :D

Szóval ha jó, szoros a kapcsolat a férjed és a gyerek között nem lesz belőle semmi baja. Ezután sem fogja elhanyagolni.

Csak leírtam :)

Az én szüleim 6 éves koromban váltak el. Rengeteget vesezkedtek, de ez a válás után sem lett másképp... 18 éves koromig csak arra használtak fel hogy keresztbetegyenek a másiknak (gyermekelhelyezési perek/gyerektartási díj stb..) Tárgyalásokról tárgyalásokra cipeltek, pszichológushoz.. Hol anyumnál, hol apumnál laktam... Mondanom sem kell egy szeretethiányos ideg és lelki roncs lettem. Ha a gyerekkoromról kérdeznek még mindig elsírom magam...

Vigyázzatok nagyon a gyerekre, ő nem tehet semmiről. :(

nem kell végletekben gondolkodni.

a bíróságon lehet kérni közös felügyeletet, az apja viheti a gyereket programokra, hétvégékre, te kapsz gyerektartást, és amíg a kicsi láthatáson van, addig te is ki tudsz kapcsolódni.

ha most nem jár, akkor be tudod íratni bölcsibe, elmész dolgozni, emberek közt leszel, ismerkedhetsz is.

van egy barátnőm, neki 3 éves a kisfia, elváltak a férjével 1 éve, de megoldják a dolgokat intelligensen, és a gyerek sem szenved hiányt semmiben.

Először meg kell hozni a döntést: családban szeretnéd felnevelni a gyermekedet vagy elvált szülőként - esetleg más férfi oldalán.

Ezt akkor tudod eldönteni, ha mérlegeled, hogy a férjeddel korábban voltak-e érzések, érzelmek, vonzalom, vissza tudsz-e emlékezni, miért szerettél bele és miért akartatok közös gyermeket. Ha ezt tudod, azt is meg tudod itélni, mi változott meg, mi hiányzik és a változás okáról, mértékéről és irányáról mennyire tehettek, mennyi felelősséged van benne.

Én is átéltem ezt a pontot és én a család mellett döntöttem (nekem fontosabb volt családban felnevelni a gyermekemet egy normális emberrel, kevesebb érzelemmel). Elmentünk párterápiára és vissza tudtuk hozni az érzelmeket, a tiszteletet, a vonzalmat.

Abba is érdemes belegondolni, hogy ha megteszed azt a lépést, UTÁNA hogyan fogsz élni? Én is csak a rossz pillanatnyi helyzetemre gondoltam, de a jövőben nem gondoltam bele. Hogy nem lesz olyan ember, aki el tudja fogadni a gyerekemet és viszont. Elváltam, majd lett egy párom, akivel kezdetben szép és jó volt minden, majd fél év után kerek perec kijelentette, hogy ő bizony nem hajlandó elviselni a gyerekemet, és nem is fog azon erőlködni, hogy ez változzon. Ha a gyerekem velem volt, mindenki feszültségben volt. A gyerekem a párom miatt. Érezte a gyűlöletet. Én pedig a gyerekem miatt, mert aggódtam miatta.

A helyedben megpróbálnék változtatni a jelenlegi helyzeten, valahogy visszaállítani a kölcsönös megbecsülést.

Rendben van, hogy nem kell a végletekben gondolkodni, de nézzetek már meg pár mai gyereket.

Szerintetek a gyerekpszichiátrián miért van az, hogy egy gyereket tünethordozónak neveznek? Annyira gyakori, hogy valakit a szülei válása készít ki, hogy ez csinál nála mindent :(

Megszakad a szívem. :(

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy indokolt esetben ne váljanak el a felek, de ami manapság megy boldogságkeresés címén az nem állapot. Garantálom, hogy ha valaki egyszer látna egy egészséges gyereket, aki a válás után jelentősen megváltozik az kétszer is meggondolná a dolgot.