Bejelentettem, hogy elválok és viszem a gyerekeket, de az apa fizikailag nem engedi elvinni őket. Azzal fenyeget, ha nekem is ítélik őket akkor ellopja. Mit tehetek?

"Kezeltetnie kéne amúgy magát, de nem hajlandó, hiába kértem már rá nem egyszer. Mániákus depressziós."

Látom, még mindig nem érted az előttem hozzászólókat...

Te látod nem normálisnak a férjed, a gyerekek pedig éppen ettől fognak félni és nem megfelelően az apjukhoz állni.

Ha lenne benned szeretet és tisztelet a férjed iránt, elfogadnád hogy beteg és támogatnád a gyógyulásban, közben pedig megteremtenéd a gyerekek lelki harmóniáját.

"Magamnak akarom a gyerekeket= azt akarom, hogy amikor külön költöztünk, nálam lakjanak, az apa látogathatja őket, de alapvetően én szeretném őket nevelni."

Ezzel éppen azt a példát fogod a gyerekeid elé állítani, hogy ha valaki beteg, el kell hagyni, tönkre kell tenni érzelmileg és önző módon csak magadat nézni.

Az nem jutott eszedbe, hogy segítséget kérj és támogasd a gyermekeid apját, hogy ne legyen depressziós? Tudod esetleg, hogy miért az, mi a kiváltó ok? Tudnál enyhíteni rajta??? Ha már nem is szeretetből, de legalább azért, mert a gyerekeidnek egészséges apukára van szükségük.

"Lehet letámadni, de tudom én is az apa jogait, ugyanazok mint az enyémek. A különbség köztünk az első mondatomban van: az apa nem normális."

Sajnos a te hozzáállásod szintén nem normális.

"a kisiskolás gyerekünknek nagy rendszerességgel azt mondja, ha valamit elront, hogy fogyatékos.

Szerintetek ez rendben van? Normális ember mond ilyet a gyerekének arcba?"

Valóban nem éppen a kellő nevelési módszert alkalmazza, de egy beteg embertől nem is várhatod el minden pillanatban, hiszen éppen ezért beteg. Nem válással kell a gyerekeket megmenteni a rossz szülői mintától és elszakítani az apjuktól, hanem az apuka gyógyításával.

"Igazából nem is értem miért akarja ő magának a két gyereket, amikor ilyen véleménnyel van róluk..."

Néhány ok arra, miért akarja ő is a gyerekeit:

- mert szereti őket

- mert az életük részese akar lenni

- mert szeretné vigasztalni őket ha gondjuk van és szeretne velük együtt örülni

- mert ő az apjuk...

Nincs mit. Szívesen tettem. Ha elkerülhető a harc, akkor nem írtam hiába. Úgy látszik, itt a többség nem a megoldást keresi, hanem csak kötözködnek veled. :-(

Pedig tanácsokat, segítséget kértél, nem ítélkezést.

Igen, egy apa is szeretheti a gyerekeit. De annak nem az a legelső jele, hogy "akkor is elveszlek benneteket anyátoktól!" - akármit dönt ilyen idióta bíróság...

Az ilyen szülő igenis kevesebbet "szeretgesse" és nevelgesse a gyerekeit! Mert ez nem normális, nem vall érett személyiségre. A gyerekre nézve meg egyenesen káros.

Ha nem működik a kapcsolatotok, nem hajlandó orvoshoz menni, vagy segítséget elfogadni, akkor legalább neki is be kellene látnia, jobb mindenkinek, ha békében megegyezve külön éltek.

Ezen kívül nyugodj meg, gyereket nem olyan egyszerű rabolni! Azzal már bizonyítaná, hogy mennyire alkalmatlan a nevelésükre.

Csak nyugi, szépen és okosan megoldódik minden.

Aki kapkod, az hibázik. Légy nagyon körültekintő.

Kérj tanácsot a helyi családsegítőtől. Legyen valahol nyoma, hogy jelzed, baj van, férjed fenyeget. (Jegyzőkönyvezze, hogy jogi-, orvosi tanácsokat kértél.) És írd alá.

Ismersz jó ügyvédet, aki megbízható?

Melléd áll valaki? Szülők, rokonok, barátok? Van hova menned, vagy a férjed költözik? Vagy írj priviben több infót, úgy könnyebb segíteni. Itt a nyilvánosban pedig más is tanulhat belőle.

"Valószínűleg ők még nem éltek lelki terrorban, ezért fogalmuk sincs, milyen az."

Valószínűleg nem ismered a GYIK-et, itt annyira elterjedt a nagy szavak használata, hogy ha nem írja le, hogy konkrétan miről van szó, akkor mindenki feltételezi, hogy megint azt tartja lelki terrornak valaki, hogy nem dicsérték meg az új frizuráját. Így, hogy leírta a kérdező, már más a helyzet.

Bocsi, 26-os. Nem v.ok olyan régen itt az oldalon, hogy tudjak általánosítani, vagy feltételezni dolgokat az itt írókról - kérdezőkről.

Úgy gondolom, (saját, valós tapasztalat alapján) ha egy nő 2 gyerekkel eldöntötte, hogy válik, ahhoz elég nyomós okoknak kellett történnie, nem? Azért még senki nem vált el, mert nem dicsérték meg a haját! Attól, hogy nem részletezte a kérdező az elején az egész életrajzát, még lehetett látni, hogy elég nagy a gáz.

Az ilyen fenyegetéseket meg komolyan kell venni. Engem is fenyegettek, nem vettem komolyan. Biztos voltam benne, hogy nem merik megtenni, vagy jogilag nem lehet megcsinálni. Aztán mikor mégis megtettek jogtalan dolgokat ellenem...akkor itt állok tehetetlenül. Mert évekkel ezelőtt nem néztem utána, hogy lehet elválni, mire lehet számítani. A másik fél meg sztárügyvédekkel, könyvelőkkel készült évek óta. Nem ám sima igazságos válásra, hanem kisemmizősre, botrányosra.

A lelki terror fogalmát elolvasva most utólag ismertem csak rá eddigi (házas)életemre. Eddig fel sem fogtam, miben éltem, így nem is tudtam segítséget kérni. (Meg panaszkodni sem.)

Ezért adtam azt a tanácsot a kérdezőnek, hogy első az ügyvéd!

Én 2 éve bejelentettem, hogy válok. Azt értem el vele, hogy komolyan befenyegettek (hogy megölnek!) és megzsaroltak. A gyerekkel (!) és minden mással. "Mehetsz, ahova akarsz, de a gyerek itt marad, és minden másod is!" Magyarul a híd alá mehettem volna, kb.

Ez a 2 év meg arra volt jó nekik, hogy utánajárjanak, hogyan tudnák kivitelezni a fenyegetéseiket. A megölésemen kívül eddig mindent megcsináltak. De mivel azért életfogytiglan járna, most arra megy ki a játék, hogy öngyilkos legyek. Ezeket sajnos nem csak kitalálom, ezerszer elordították (férjem és anyósom) valamint egy közösségi oldalon le is írták. A rendőrség persze nem csinál semmit. Ennyit azért tudtam előre. Még ha videóra vettem volna az egészet, az sem lenne elég.

Szerintem:

"Egy nő akkor válik, ha elviselhetetlen a házassága, egy férfi pedig akkor, ha kap egy jobb ajánlatot."

Ezt már nem tudom, hol olvastam, de elgondolkodtató, és van benne némi igazság.

Nem muszáj egyetérteni velem. De ide a GYIK-re néha nem csak azért írnak emberek, mert letört a körmük, hanem van aki tényleg krízishelyzetbe kerül, amit nem mondhat el senkinek a környezetében, elmondja hát mindenkinek. Hátha itt a neten ismeretlenül is kap segítséget.

Inkább erre törekedjünk... ez az oldal is segítő szándék miatt jöhetett létre, nem? Vagy azért, hogy kigúnyoljunk és kiröhögjünk hülye kérdéseket?

Ha igen, akkor szomorú lennék. De bocsi még 1x, ha nem tudok poénkodni, meg rosszindulatú lenni azokkal, akik komoly kérdéseket tesznek fel.

Válás esetén mindenki megkapja úgyis valami bölcs rokontól vagy "baráttól", hogy bezzeg én megmondtam előre!

Hát kérdezőnek legalább itt nem erre lenne szüksége. Aki nem tud segíteni ötletekkel sem, az menjen másik kérdéshez okos tanácsokat adni. Köszi a megértést! Aki egyetért: nyomhatja a zöld kezet.

Kérdező!

Tudod te mit jelent az, hogy valaki bipoláris? Láttál te már mániás szakaszban lévő bipoláris beteget?? Mert ez nagyon nem abban nyilvánul meg, hogy fogyatékosnak nevezi a gyerekét.

Ezt a diagnózist egy elég komoly pszichiátriai vizsgálat előzi meg. Ez nem ilyen egyszerű. Senkire nem lehet egy laikusnak ráfogni.

Bocsi, de a pszichológus soha nem lesz pszichiáter. Teljesen más munkát végeznek és nem is feltétlenül értenek egymás szakmájához.

Viszont ha orvos ezt a diagnózist adja, akkor rendben van, de azt írod ez sem történt meg. A bipolaritás nem ilyen. Egyszer depressziós, egyszer mániás, de egyiknek sem tünete az, hogy másokat aláz. Magát fényezi, nincsenek gátlásai, ez mániás tünet, de ez nem enyhe tünet, nagyon látványos. A depressziót meg gondolom nem kell bemutatnom. Szerintem sajnos nincs olyan ember, aki nem látott még depressziós személyt :(

Ameddig tényleges konkrétumot nem írsz, addig nem tudunk segíteni, mert ez, hogy fogyatékosnak nevez, bocsi, de szinte semmi, azokhoz képest, amikre reagálni szoktak az emberek. Sértő, az oké, de ez nem bántás, nem iszonyatos megalázás, ez nem olyan borzalmas. A buta szerintem sokkal sértőbb, de ez személyes vélemény.