Mekkora az esély, hogy a gyerekeket az apának ítélik? (Bővebben lent. )

Jogász vagyok, és már válaszoltam, csak lepontoztatok.

Az indok: ha jobb az apánál a gyerekeknek, minden körülményt figyelembe véve (lakhatás, körülmények, segítség van-e, milyen óvodába/iskolába tudnak járni, kapcsolattartás, foglalkozásra idő, anyagiak... MINDEN)

Rengeteg esetben kerülnek apához a gyerekek, csak erről az itt írogató sértett ex-feleségek nem szeretnek tudomást venni. Az apák ugyanis nem annyira írogatnak ide...

Én sem vagyok sértett exfeleség, együtt élünk a férjemmel és a gyerekünkkel, de azt írtam, hogy ha az anyánál minden körülmény adott, vagyis jó helyen van az anyánál, akkor abban az esetben az anyának szokták ítélni. Nem csak annak ítélhetik, de annak szokták ilyen esetben. És engem is lepontoztak. Pedig ebben az esetben mi oka lenne a bírónak nem az anyának ítélni a gyereket? Ha az anyánál is megvan minden. Itt a jogászok is csak azt írták, ha az anyánál valami nem adott, akkor ítélhetik az apának is. De ha az anyánál minden adott, akkor miért ne az anyának ítélnék? Ezért nem értem a lepontozást.

Bár azt gondolom, hogy itt már sokan csak szórakozásból pontozgatnak.

Konkrét esetek sajnos előfordulnak, ezt én is tudom. Kérdés: miért nem fellebbeztetek akkor?

Mi, akik szakmánkból kifolyólag rengeteget járunk bíróságra, azért látjuk, hogy - bár tényleg vannak sajnos "megrögzött" nőpárti bírók, de egyre kevesebben.

Most már van New York-i Egyezmény, van minden, ami ennek ellentmond, csak jól kell odaállni - értsd: ügyvéddel.

Amúgy még azt megelőzően, hogy jogásszá váltam volna, sok-sok évvel előtte: engem is apukámnak ítéltek, a testvéremmel együtt. Pedig akkor még tényleg többségben nőpártiak voltak, nem voltak uniós meg nemzetközi egyezmények, semmi. És anyukánk nem drogos, nem alkoholista, nem hajléktalan... Képes lett volna ellátni minket, de jobb volt apukánknál, és mi is ezt szerettük volna. (Kis, hat évesen az egyikünk!!)